és esik, esik, esik. túl az első téli vezetés okozta fennakadáson, mostanra megbarátkoztam a dologgal. és hát, már nem tart sokáig, 6 hét múlvára megrendeltem a tavaszt :)

a konyhában nyílnak már a nárciszok, jácintok... már alig várom, hogy kiköltöztethessem őket a kertbe, hogy jövőre is nyíljanak :) csodaszépek, a nyers föld illatán kívül nekem ezek az első tavaszi gyönyörök.

a vizsgaidőszak pipa, még két vizsga van, amit kitoltunk márciusra, de a nagyja elvégeztetett- jól :) nagyon, nagyon örülök neki, a legcsodásabb esemény az volt, hogy négyesre vizsgáztam könyvelésből ( magyar rendszerben).... minden eleganciát nélkülözve sikkantottam fel a hírre :)

most pedig folynak a dolgos hétköznapok, sok munkával, némi sporttal, örömteli főzőcskékkel, szauna-vasárnapokkal... na meg a farsang :) idén beújítottam egy hosszú szőke parókát és némi műszempillát, könnyekig nevettem magam a végeredményen :D annyira abszurd volt, de valahogy mégis vicces :D igazi farsangi őrület.

holnaptól pedig komolyan indul mindezek mellett a tanulás is... aki mer, az nyer mottóval :) naná, hogy merek.

szép hetet!

Nos, csillió éve nem írtam, dehát vagy a boldogság volt túl nagy a szavakba öntéshez, vagy a tennivaló az üléshez. 

Időközben elkezdtem vezetni, ami vicces, mert már 6éve van jogsim, de eleddig páni félelem lett úrrá rajtam a vezetés puszta gondolatától is, és feszített erővel hárítottam a vezetés ötletét. Aztán némi csavar után rájöttem, hogy Tirolban nem árt, ha van autója az embernek, mert a hegyre fel, hegyre le, és egyéb cincálások nem éppen vallanak szabadságra. Így hát, mély levegő, sok gyakorlás és első látásra szerelem után megtaláltam, megszerettem, és megvásároltam Ellát, a Citroenbabát. Azóta együtt rójuk az utakat, nagyon élvezzük, és már el se tudom képzelni az életet csak vonathoz, buszhoz kötve. 

Meg beültem az iskolapadba... a kärnteni fősulin kezdtem eü. menedzsment szakon, mesterképzésen. Hát, mikor kivettem a könyvtárból az első 1100 oldalas német közgáz könyvet az első vizsgához, első reakcióként nagyon elkezdtem nevetni, mert hát na, újból az a helyzet állt elő, hogy nem szarral gurigázok. Dehát, bátraké a szerencse, vagy inkább annak lehetősége, hogy az álmokból valóság lesz. Imigyen, munka mellett tanulok, ill. inkább munka előtt, és munka után :P

Nos, megyek is vissza tanulni... :) 

Bemájusodott. Igazság szerint tegnap még esküdni mertem volna rá naptár nélkül, hogy február van, mert max 5 fok volt, és a grillpartyra is forralt bort vittem behűtött pezsgő helyett... dehát éljen a rugalmasság :) Mára meg 20 fok lett, madárcsicserke, napfény, pitypang, bikinis napozás a teraszon. Hát kérem, így is lehet.

Ma kipróbáltam valami újat: felszenteltem a szombaton vett nordic walking botokat. Bár gyanús, hogy nem jó fajtát vettem, mert állati hangosan csattog a fém a köveken, betonon, de mégis nagyon élveztem, és tettem is egy 2x fél órás kirándulást az erdőben. Leizzadtam, bevallom bátran :) És nagyon, nagyon élveztem. Az az igazság, hogy mostanság kb. kéthetente, és akkor is kínlódva veszem rá magam a konditeremre, ami nem állapot, mert mozogni, kikapcsolni kell- aktívan, és lehetőleg élvezetesen. Úgyhogy kacérkodtam több mindennel, s végül a túrázás mellett döntöttem- na meg, nemsoká itt a fürdőszezon, sztem bérletet váltok a tóra :)

Szombaton Salzburgot fedeztünk fel Zizuval... kicsit Forrest Gump-os érzésem volt: volt vízszintes eső, csendes eső, vad eső, alig esik eső.. :D De a város persze gyönyörű, nem is beszélve, milyen jó volt újra látni Zizit :) És teljesült egy régi vágyam is, beültünk egy nosztalgiafotózásra. Fantörpikus volt :) Bár fotón kívül minden undorítóan giccses volt, de a fekete-fehér képek megszelidítik a hatást, és összességében: hé, belle époque dáma lettem!! :) Loknikkal, meg csipkeernyővel,  kalappal, abronccsal, meg mindennel, ami kell :) Érdekes, mennyire testhezálló a korszak- na persze, ugyanezt mondták a 30'as évek partyn is, lehet, hogy nyomot hagytak a lelkemben a megélt utak? :)

Szép májusi napokat! :)

Jön a tavasz. Örülök neki. 

Enyhül az idő, napsütés, csicseregnek a madarak, szerelmesebben dobognak a szívek. Így van ez rendjén.

Sokáig nem írtam, valahogy nem hiányzott. Azóta volt sok-sok buli, új ismerős, és egy új barátnő. Sok volt az ajándék-pillanat, a jókedv, a pezsgés, az ismerkedés, a munka is pörgött, volt sok kihívás és siker is, imádom. Jó kis hónap volt :)

Smarnibabber visszanövesztette a szőrét! Megnyugodott anyai szívem :)

Igazából szerelem, héjában sült krumpli túrókrémmel és friss zöldséggel, irdatlan mennyiségű c-vitamin, és... hála <3

A múlt hétvégén világossá vált, hogy a szombati egész napi munkám max. délelőttre redukálódik, takonykórság miatt. Minekokán, csütörtökön úgy határoztunk Ágival, elég spontán, hogy együtt töltjük a hétvégét :) 

Így esett, hogy a gyönyörű, napsütéses szombat délutánon áthasítottam Ausztrián, és estére megérkeztem Zwettlbe, és kezdetét vette egy csodás csajos hétvége: óriási csacsogásokkal és vihogásokkal, macifröccsel, némi igen visszafogott éjszakai élettel, Mamma miával és Halott menyasszonnyal, mexikói étteremmel, pizzázással, és kínaival, és koktéllal, és hétfőn még az intézetet is megismerhettem, ahol Ági dolgozik. Csodás, csodás volt minden. Feltöltő, léleksimító, és "messzetekintő". Fú, tényleg, klassz hétvége volt :)

Hab a tortán, tegnap a railjet kb. üresen érkezett St. Pöltenbe (naná, mert nem a Keletiből jött, hanem Bécsből), így egy négyes helyen wellness-utaztam: mini éttermemmel, Glória, láb feldob az ülésre, és a nagy hepiminden érzés közepette egyszercsak eltelt 3 óra, és már majdnem le kellett szállnom. 

Hazaértem, és Smarni a késői érkezés ellenére várt rám, és örült, és jól van. Lehet bemagyarázom, de mintha nőne kicsit a szőr a pofácskáján. God save Smarni.

Azért, ma sokáig aludtam, és még akkor se nagyon akaródzott felkelni. Idővel sikerült, főzőcskéztem, kipakoltam, ilyesmik. 

Ma este meg, ( bár reggel még korai fekvésről álmodoztam), karaoke party a bárban. Csak a kezembe ne adják a mikrofont, mert kajak eléneklem nekik, hogy Hopp Juliska, mint hétfőn. Bár, csütörtökön a vicceskedvű táncosfiúk, miután bemondták angolul, olaszul, és németül, hogy milyen tettekre lehet számítani részükről, a kezembe nyomták a mikrofont, és én köszöntöttem az egybegyűlteket édes anyanyelvemen. Szerintem olyan csend még sose ült a tánctéren, mint akkor :D 

Na persze, a pénteki fellépők, a rocknagypapik, már tudják, hogy "egé"!. Kérdezték, mi a "prost!" magyarul, mire mondtam, ők meg azt mondták, sajnos csak ennyit bírnak megjegyezni. És ez is túlzás, mert még ezt is minden héten újrakérdezik :D

Nade... los geht's! :) Szép estét!!

Megjött a hó. Vagy inkább, a HÓ. Vasárnap virradóra. Álomszép volt, tényleg. Igazi öröm, elvarázsoltság. 

Délután a bajor Vörös Kereszt farsangjára voltunk hivatalosak, nagyon jól éreztem magam,roptuk a táncot ezerrel a gyerkőkkel, jelmezesen, sok móka és kacagással :) Beöltöztem macinak, de mindenki leegerezte a szerkót, rémes :D Pedig tényleg, echte maci volt :))

Azért volt pár gyomorszorító pillanat, pl. mikor kislisszolva a mosdóba, egy 70 körüli félmeztelen bácsiba botlottam a wc-ben, ami bár mint tény, hirtelen meglepő volt, de aztán praktikusan átlátva a helyzetet, hová mehetett volna, ha hölgy segítője van, ő meg egyedül nem tudja használni a mosdót. Oké, lapoztam, elvégeztem teendőimet, majd hallom egy fiatal lány rikácsoló, hisztérikus hangját, hogy mit keres egy férfi a női mosdóban??!! Kézmosás közben mondtam neki, hogy nem tudott volna máshova menni. Aztán a szemébe nézve leesett, hogy ő maga is értelmében érintett sérült, és hogy valóban felzaklatta. Hjaj, hát nagyon sajnáltam azt a bácsit. Jó, lehetett volna annyi tapintat a segítőjében, hogy ráhajtja az ajtót/ benn marad a fülkében, és nem tárva-nyitva hagyja, de ő valószínűleg már rég elfelejtette, hogy a pisilés intim dolog lenne, mégis más, mint pl. fogat mosni- szóval na, rutinból csinálta a dolgát, és nem látta kívülről a szitut már. Szóval, összeszorult a gyomrom szegény bácsi miatt, hogy milyen lehetett ezt neki megélni... és szinte örültem, mikor fél órával később összefutva láttam az asztalnál ülve a barátai között, és hallottam, hogy kb. 5 éves gyerek szintjén viccelődtek. Lehet durván hangzik, de néha azt gondolom, minden helyzetben van kegyelem. 

Beindult a síszezon. Az alattam lévő bárban heti háromszor program is van, és mivel megelégeltem, hogy a nagy hacacárét ( zene, sikítozva éneklő emberek az utcán, nevetés, énekszó, stb. ) az ágyamból hallgassam, helyette inkább kicsípem magam én is, és átcsattogok a tűz közelébe :) Hát, szóval így történt, hogy az elmúlt két hétben többet voltam "bulizni", mint az elmúlt fél évben, vagy akár- bár kis túlzással- de kb, mint fősuli alatt. Elég mókás élmények vannak, amúgyis szeretek az élet nagy dolgain, emberein merengeni, és ezek különösen tanulságos esték :)) De az abszolút legdurvább poén múlt héten esett meg, amikor a tiroler Abend nevezetű murira felvettem a dirndl ruhámat, s vagy két perce érkeztem meg a tett helyszínére, amikor is odalépett hozzám 4-5 holland férfiú, "kérlek, kééééérlek!!! hadd csináljunk veled közös fotót!!!" felkiáltással. Hát azt hittem, megpukkadok a röhögéstől, de olyan überboldog fejük volt, hogy nem volt szívem megmondani nekik, hogy igazából az ízig-vérig tiroli csaj a fotón-magyar. Kész :))))

Jaj, meg tegnap dráma is volt. Smarni pofácskáján észrevettem egy kb- egycentis kis csíkot, ahol nincs szőr, csak a bőre látszik. Nem nagy terület, de arányában nézve, kb. olyan, mintha az én egyik állkapcsomról hiányozna a bőr. Nem vakarózik, nem fogyott, nem passzív- fogalmam sincs, mi történt. Amúgy nem hullik a szőre. A frászt hozta rám :) Ő az első hörcsögöm, vagyis nem vagyok egy nagy expert, meg olyan kis picike, meg izgága, megvizsgálni se nagyon hagyja magát :) Szóval figyelgetem, mit működik, remélem, nem lesz rosszabb. Van valakinek esetleg hörcsöggel kapcsolatos tapasztalata? Mondjuk, megnyugtat, hogy most is jókedvűen csámcsogja a kis nasiját, meg fel-alá mászik a ketrecében- hát egy beteg hörcsög nem így tenne, nem?! :)

Most pedig zuhi, és ugrom is a fejest a könyvembe... beleszerelmesedtem Philippa Gregory történeteibe, azt hiszem. A fehér királynét, A vörös királynét pár nap alatt befaltam, most A fehér hercegnőnél járok... hujujjj, izgi nagyon, történelmi, de kellőképp aktuális témákkal, kellemes stílusban.

Szép estét! :)

Elrepült a hét.

Szerdán megnéztem a tiroli estet a szemközti bárban! Nem volt lánc a láncfűrészen, huhh, minő megkönnyebbülés. És táncoltam. Schuachplattla néven fut ez a tánc, amikor a fiúk a lábukat csapkodják... mókás! Tömve volt a hely, rengeteg ausztrál-angol fiatal. És a fiúk időről-időre felkértek lányokat a közönségből- engem is. Ennek nemcsak én, de ők is örültek, mert rájöttek, hogy tudok táncolni. Mondjuk, az angol lányokkal megszenvedték, nekem meg azért nem idegen se a kultúra, se a zene, se ezek a táncok. Móóóókás volt :) 

Tegnap pedig lecsópartyt csináltam, mellé magyar rozé, és túrós pogácsa. Nagyon édesek voltak az ismerőseim, nagyon ízlett nekik minden :) Még nyáron voltam egy hüttében, és az ottani barátokat hívtam meg, magyar est címmel, tényleg, nagyon jó volt :) Csacsogni, főzni, borozni, nagyokat nevetni- olyan jól éreztük magunkat, meg is beszéltük, hogy gyakorítjuk az ilyen estéket :) A következő lehet a német est lesz, de sorra vár még a tiroli, és az angol is :)

A mai nap egyetlen aktivitása az volt, hogy elmosogattam, és lecsóstojást ebédeltem/vacsoráztam... holnap pedig vasárnap, és lehet felmegyek Innsbruckba megnézni az Éhezők viadala 2.-t, és meséltek egy jó thai étteremről is... los geht's! :)

Esik a hó!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

És ez nagyon jó :) Szép, szép a zöld is, imádom, dehát na, azért januárban fehérre vágynak a szemek... és ezt fent is így gondolják, mert esik, esik, esik :)

Eltelt az idei első tiroli hétvége. Volt sokáig alvás, muszaka készítés, pici torna, palacsintasütés, Harry Potter maraton, és bújós-olvasós délután... meg a "vasárnapomon", ami hétfő, volt csavi, és kííííínai all you can eat (nagyon, nagyon, nagyon finom volt a brokkoli, és a csirkés husi). Meg kalózkodás a játékboltban, huhúúúú, az volt ám a móka :)) Délutánra úgy elfáradtam, hogy "couchsurfing"lett belőle. Meg Narnia krónikái. Imádom a filmet, és a kezem ügyébe került Glóriának hála ( az e-book olvasóm) a könyv, és magába szippantott a csoda, megint.

Ma pedig a nap fénypontja a 20+5 perces kis edzésem volt, és az azutáni forró zuhany, és a mostani finom fáradtság. Jó, jó, jóóóóóó nekem. És fő a zöldségkrémleves, rengeteg brokkolival. Nyamm.

Ja! És ma olyan csodálatosan szép gyümölcsöket vettem, hogy odavagyok egészen. Áfonyát, mangót, és egy fél sárgadinnyét. Olyan finom illatuk van, hogy még. (Igen, tudom, hogy nincs szezonjuk, de az a helyzet, hogy itt bármelyik évszakban egyforma lutri gyümölcsöt venni, mindig van esély se íze, se bűze típusú zöldség-gyümölcsbe bukkanni, mert az almán, krumplin, spárgán, jégsalátán kívül itt nem nagyon terem semmi, csak tehén. Szóval az egész világból áramlik ide a mindenféle produktum, és kell jó adag szerencse a szerencséhez :)

Mondjuk szomorú, hogy bár szívemből sírok a magyar zöldség-gyümölcsért, mert össze se lehet hasonlítani az ízeket, mégcsak nem is emlékeztet néha az itt kapható gyümölcsök íze az eredetire, a magyar annyival JOBBBBB. DE: bemegyek egy átlag magyar boltba, tuti belebotlok ott olasz, spanyol, izraeli, madagaszkári, tádzsikisztáni, akármilyenisztáni termékekbe, és nagyítóval kell keresni a magyart. Miért, ó, miért vagytok oly buták és zsebretehetőek, ezért felelős emberek?! Kéne támogatni az otthoni termelőket, az otthoni fajtákat, eladni a termékeket, megintcsak támogatni... és nem azért fizetni támogatást, hogy kivágja a gazda a szőlőt, hanem úgy rendezni a manővert, hogy profitot termelhessen a király gyümölcsből. Ésésés.

Mindenesetre, addig is, míg ilyen utakon indul el a magyar mezőgazdaság, hálát adok a Jóistennek és Édesapának, hogy otthon májustól októberig mindig akad valami istenien finom, és bio a fákon... milyen jó érzés, hogy beleharapsz, és jesszusmária, megéled, hogy teszem azt, igen: EZ ALMA. És tökéletes, és édes, és fanyar, és ropogós, és érzed a napfényt benne, és az esőt, és a szelet, és a szeretet, és tűzijáték, mint a L'ecsóban :) Hjaj, az élet mégiscsak széééép :)

Kész a leves. 

SZép estét!

Boldog új évet! Ez egy nagyon klassz év lesz, úgy érzem. Persze ez jórészt múlik azon is, hogy vajon annak akarjuk-e megélni, és olykor-olykor ki is lépünk-e a komfortzónákból, megszokásokból, félhazugságokból, lustaságból, kétségbeesésből. Kilépünk :) Mert hát egy életünk, s az is kiváltság. Megérdemli, hogy megtiszteljük őszinte örömökkel, élvezettel, és azzal, hogy ajándékként éljük meg minden pillanatát. Úgyhogy, előre, fel! 2014-ben is :)

Hétfőn zötyögtem vissza, elég hamar visszatirolizálódtam: míg általában a bőröndömben napokig szoktam lustasági okokból bukdácsolni, most már másnap sikerült kicsit rendbe szedni a káoszt :) Munkaügyileg is tökjó volt a hét, soksok jó ötlettel, móka & kacagással.

Tegnap átruccantam a koncertre a szomszédba, muris volt, mert két pasi zenélt, énekelt, arra emlékeztetve, amikor a béna kabarékban egy emberre vagy 5 hangszert szerelnek, amiket egyszerre szólaltat meg- na, ők ezt elektromos kis karokkal meg pedálokkal csinálták. S mert elsősorban táncolni szerettem volna, és nem vihogni a látványon, gyakran csuktam be a szemem :D 

Hát, a fülemet még így is megütötte néhány magyar szó. Vendéglátós fiúk piálós estjébe sikerült belefutni- hát nem jutott eszembe odalépni, hogy hellóka. Van valami deprimáló abban, mikor emberek teljesen alpári nyíltsággal beszélnek idegen országban az anyanyelvükön, mert azt hiszik, senki sem érti. Hát néha igen. Mondjuk a jajdekanos vagyok nemzőmozdulatokkal kísért táncika akármilyen nyelven is érthető üzenet. Brrr.

Odajött egy szűk inges, farmeres, zselés hátranyalt hajú, jóképűbb dzsigolószerű fiú, a kezében egy fröccsel (mert egy fröccs volt a kezemben, figyelmes!!), és megkocogtatta a poharamat a pohárral, hogy kvázi "tessék, egs!", de megráztam a fejem. Lehet nagyon old school vagyok, de reflexszerűen csak olyan italt fogadok el, ami a) üveges, b) előttem töltik ki a pultnál. Hát ez egyik se volt, meg közelebbi ismeretségre se vágytam, úgyhogy fejemet ráztam. Mondjuk nem rossz csajozós módszer, egy órával később egy nagy csapat tiroli fruskát "cserkészett be" pár üveg sörrel. Aztán persze elmerengtem, hogy talán nem is baj, hogy minden nőnek más kép él a fejében a gentlemenekről. Meg hogy minden hölgy is másképp hölgy, hát ez is csodás, mert így zsák a foltját :)

11kor már az ágyamból hallgattam tovább a koncertet :) Ma pedig dolgoztam, és holnap... lazsálás!!!! Najó, némi takarítással, de az már lazsálásnak számít hogy a magam tempójában teszek-veszek. És főzőcske :) És DVD. És alvás. És olvasás. Hajajj, kevés is lesz az a 24 óra :)))

Szép hétvégét!!

Jó volt nagyon a céges karácsonyi ünnep :) Igaz, beérve Kufsteinba mély felháborodással, és nem kevés elképedéssel konstatáltuk, hogy esik az ESŐ. Hát, én meg voltam győződve róla, hogy márciusig itt már nem látok esőt :D Tévedtem.

A karácsonyi vásár nekem kicsit túl csiricsáré volt, ezzel szemben pl. az innsbrucki nagyon hangulatos, igazi békebeli érzés, már ha sikerül az ember lányának elvonatkoztatni a körötte tolongó olasz és kínai csoportok tömegétől... Kitzbühel is wunderschön, fú, meseszép volt :)

Nade, ittunk egy forralt bort, aztán átcsattogtunk egy Purlepaus nevű étterembe... olyan éhes voltam addigra, hogy bár nem szoktam, de kivételesen előételt is rendeltem. Nos, nem bántam meg :) Kis Flammkuchen-t rendeltem, salátával- igazából a kenyérlángoshoz tudnám hasonlítani, csak hártyaszerűen vékony tésztára volt szórva a tejföl és a szalonka :) Nagyon, nagyon finom volt. Nem is beszélve a főétel gyanánt felszolgált bárányhússal, brokkolirózsával- és nokedlivel :D Nevettem, mert nem gondoltam egészen végig ezt a nokedli dolgot, de ha már nem szóltam, hogy mással hozzák, mégse lehetett nagy okom panaszra, finom volt :P És a borda sokkal jobban ízlett, mint a színhús, ami vicces, mert hát az az "elit" :) De marhahús íze volt a színhúsnak, a borda meg valami egészen mennyei volt :))

Sokat beszélgettünk, sztorizgattunk, nevettünk, fél egyig maradtunk :) Újabb káposztasokk ért: kiderült, hogy itt készítenek pálinkát is, káposzta rohasztásával... olyan a szaga is, mint a rohadt káposztának. Undorítóóóóó, és az egyik apuka vigyorogva ajánlgatta, hogy jaj, ez milyen jó, meg egészséges. Pfújj :D P-f-fel. Ezután kétszeresen is áldottam a jó ízlésemet, hogy rozmaring pálinkát rendeltem :D 

Hazaértem, és örömmel nyugtáztam, hogy itthon hó esett, nem eső, méghozzá ropogós :) 

A vasárnap pizsamanap volt, "couchsurfing"-gel, tévézéssel, sütőtökös-répás spagettivel (fagyasztó, köszi előrelátó én... :)

Aztán Kitzbühel, spontán :))) Meseszép volt. Nem lehet róla ennél pontosabbat írni :)

Az év egyik legjobb marketingfogásával is találkoztam aznap. Bratapfel Punsch, hm, olyan jól hangzik, ezt meg kell kóstolnom. Belekortyolok. Belekortyolnak a többiek is. Juj de finom, hm, m, remek. Majd csendesen megjegyeztem, hogy olyan az íze, mint a kompót levének. Mire mindenki felröhögött, hogy tényleg :D Szegfűszeg, fahéj, almakompót, és a leve :D 3 euróért bögréjével :D Komolyan, zseniális. Jövőre fel is dobom az alapítványos vásárnál, komoly haszon lenne rajta :D

Ma Wörgl-ben csavarogtam, kissé beszippantott a karácsony előtti leárazások tömege, de ma már igazán, igazán befejeztem a téli ruhákkal :D És az ajándékokkal is befejeztem az utolsó simításokat, finito. És: csirkeaprólék :) És: PULYKANYAK!!!! Szenzációóó :)) 

És karácsonyi dalok minden mennyiségben... még élvezem :) Még 5 nap, és karácsonyi szünet van, juppííííí!!! :)