VASÁRNAP:)

Ma csavarogtunk Piroskával, a kolléganővel, aki még egy hétig a vendégem lesz kis otthonomban:) Beutaztunk Wörgl-be, a szomszédos városkába, és megvettem a jegyeimet hazafelé... és vissza, plusz egy kedvezményre jogosító kártyát, amivel belföldön 50%-kal, de külföldre is 25%-kal olcsóbban utazhatok, tökjó:) Itt ez a kedvezmény egy fényképes igazolvánnyal érvényes, 26 év alattiaknak. Remélem, onnantól már egyből át is nyergelhetek a "családi kedvezmény" kártyára, vicces, de itt ez komolyan megoldott, mármint a kedvezményrendszer...

Aztán betévedtünk egy játékboltba, ajándékokat keresve Piroska gyerkőceinek, és komolyan mondom, teljesen ledöbbentett a hely. Ennyi játék nincs is. Ráadásul egy fél IKEA-nyi helyen. Brrr...Nagy nehezen rávettem magam, hogy ne vásároljak meg egy akciós partedli-szettet, bármilyen cuki is volt:) Néha ezek nehezen mennek.

És vettem hajfestéket. Fanni, kedvet csináltál nekem hozzá, és ha már az életemben forradalmak zajlanak, hát nemár, hogy a hajam hamvas barna maradjon, csak úgy, normálisan:) Hát, most várom az eredményt, enyhén idegesen, ugyanis a csokoládébarna becenevű termék erősen vöröses árnyalatokat mutat a fejemen eleddig... majd kiderül, valami lesz:)

És vettem egy cuki cipőt, roppant gazdaságos áron, pedig bőr, és tényleg cuki:)

És ettem óóóóriási fagyit. Te-jó-ég típusú találkozás volt ez, imádom a fagyit, és ezért a fagyiért hajlandó leszek majd utazni is, úgy érzem. Egyrészt: hihetetlen adagot kaptam két gombóc fedőnév alatt, másrészt, fincsi is volt:) Pisztácia, és vanília-amarettó-mandula, mmm. 

Ezek után visszavonatoztunk, kimostunk egy óóóriási adag ruhát, salátát vacsiztunk, majd uccu neki, átmentük a falunapra. Ahol ez első fél órában lejátszotta a zenekar az egyik kedvenc számomat, amit őszintén, elég nehéz találni a sramli műfajon belül. Libabőr, sikítás, "úúúú"-érzés, és most komolyan, mintha a Jóisten küldte volna a számot, hogy "hékás, te magadban vagy otthon, bárhol a világon! és nem egyedül". Teljesen meghatódtam:) Aztán ettem még egy valamit, aminek a neve Fleschkäse-Semmel, egy császárzsemlében van husi, mustár, de a husi nem tiszta hús, inkább valami kicsit párizsiállagú keverék, megsütve. Nekem ízlett:)

A hajam pedig: szép lett:) Ugyan nem értem, hogy a csokoládé hogyan vett rajtam vöröses árnyalatokat, de akárhogy is, jól áll a szín. Ami vicces, egyszer vettem még megboldogult kamaszkoromban egy mahagóni nevűt, lemosva a festéket, a hajam egészen lila volt... vörös helyett:D Az élet apró, apró örömei:)

Ezt még tegnap írtam, de nem volt időm befejezni, így ma reggel kerül ide. Most pedig, megyek reggelizni:) Szép vasárnapot!

Ui.: Sokkal jobban vagyok! ÉS kicsit vigasztal, hogy én baromi cikinek éreztem, hogy kidőlök ilyen hamar, de tegnap csörgött a telefon, és egy kolléganő szintén ugyanezt a fertőzést kapta el, ugyanazt az antibiotikumot kapta rá, és élénken érdeklődött, vajon a kislánnyal szedettek-e gyógyszert, mielőtt megfertőzi az egész pereputtyunkat... hááát.. az élet nagy kérdései ezek. Sajnos ez itt nem számít betegségnek, nyugodtan beviszi a szülő a beteg gyereket mindenhova. Durva.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.