Már akkor sejtettem, hogy jó ötlet volt az esernyőmet mérnöki őstehetséggel a táskámba biggyeszteni, amikor ma délben kiléptünk az ajtón. Tűző nap, párás levegő... ritka vendégek errefelé:) Amikor a vonaton ültem, még ártatlannak tettették magukat a felhők, és éppen hazaértem, amikor égzengés, földindulás, leszakadt egy jó nagy zuhé. 

Tegnap 30 fok volt, tikkasztó hőség errefelé, kapva kaptam az alkalmon, fel is vettem a nagyonzöld nyári ruhámat. Olyan nap, amikor ezt megtehettem, 3 volt, mióta itt vagyok, résen kell lennem tehát:)

Tegnap moziban voltam, Katharinával, a világ legédesebb osztrák gyógytornászával, és a barátnőivel. De nemám csak úgy, "jöjjön a moziba be", hiszen szabadtéri vetítésre mentünk:) Nagyon menő volt, a vetítés előtt melegétel (!!) volt kapható a helyszínen, és bár popcornt nem adtak se pénzért, se mosolyért, azért szert tettünk némi cukros mandulára, csokira, és kekszre (bár, erősen gondolkodtam, hogy eszek egy kis Spinat Knödelt, gyakorlatilag spenótos gombócot, de aztán lebeszéltem magam). Az Életrevalókat néztük, nagyon jó volt, és baromira boldog voltam, kábé mindent értettem, még a poénok egy részét is, pedig az nem könnyű...jó, egyszer már láttam magyarul, de akkor is, örültem:) Az élményt némileg sötétebbé tette, hogy szék már nem jutott nekünk az előadás előtt egy órával (!!), ezért a földön ültünk. De nem füves, békés, pihe-puha földön, hanem aszfalton. Hamar áttettem a székhelyem egy gömbölyű köves részre, ahol még a falnak is tudtam támaszkodni, de a film végére már nem maradt semmi más hastól lefelé, csak sajgó fájdalom:) Ennyit a biomasszázsról.

Majd, felkerekedtünk, 4 szingli nőszemély, hogy meghódítsuk Kitzbühel éjszakáját... Egy "The Londoner" nevű pubba mentünk, ahol is remekül szórakoztunk, fél 3ig. Amikor 3kor ágyba bújhattam Katharinánál, nagyon hálás voltam, egyrészt a napért, másrészt, hogy vége. Olyan álmos voltam, hogy még a hazafelé vásárolt gyrost sem tudtam megenni, és reggelire maradt. Ja, egyébként kenyértésztában kaptuk a gyrost, ami engem halál meglepett. Ettem már Lengyelországban csalamádéval töltött gyrost, itthon sültkrumplival töltöttet, stb., most meg ez. Valószínűleg ez is olyan dolog, mint a pekingi kacsa, mire hazaérne a recept a világon keresztül, már senki se ismerne rá:)

Annyira kidőltünk, hogy fél12-ig aludtunk, és miután megreggeliztünk, már indulnom is kellett a vonathoz, Kitzbühelbe. Gyönyörű ez a hely, és ezt még ezerszer fogom írni, mert leírhatatlan. Nagyon kedves volt, bevitt kocsival az állomásig, ahol végül kiderül, hogy egy óra múlva megy csak olyan vonat, ami meg is áll ott, ahol lakok, így hát vártam. Egy darabig ődöngtem az állomáson, aztán felkerekedtem, és sétáltam egyet. Kábé negyed óra alatt eljutottam a belvárosba, ami olyan, mint a Váci utca és a Fashion Street unokatesója, egyben éttermekkel, divattal, az út mellett parkoló Bugattikkal, Ferrarikkal. Nekem, mint nagy sporttudornak fogalmam sem volt róla, de Kitzbühel nagyon felkapott síparadicsom télen, nyáron meg úgy tűnik, ennek hátszeléből virágzik. Rengeteg ember, utcazene, fagyi, szexi/ röhejes bőrnadrágok tömkelege. Mire odaértem, már sietnem kellett, éppencsak megcsapott a város hangulata, de levett a lábamról. Mikor visszafelé galoppoztam, kezemben két kiló almával, és két táskával, meg is ígértem magamnak, hogy ide többször fogok még jönni, lehetőleg nem egy szombati bevásárlás minden pakkjával.

Hazaértem, kicsit lepakoltam, majd kidőltem. Felmértem, hogy a nap további része a henyélésnek lesz szentelve, lévén, hogy nem vagyok másra használható. Az egyetlen, amit megtettem, hogy meglocsoltam a muskátlikat, és leszedtem az elnyíltakat. Igazán hűtlen valami az emberi szív, Piroska két hétig lakott nálam, és így, hogy volt társaságom, teljesen elhanyagoltam szegény virágokat... Nade, majd most jön számukra az aranykorszak:) Ebédeltem, még tegnap főztem incsi-fincsi tejfölös karfiollevest, grízgaluskával. És... megint krumplifőzelék, sült sonkával:) Aztán megnéztem két filmet, A szeretőt, és a Sivatagi paradicsomot. Az első nagyon tetszett, egyszer már láttam, de csak a felét, hát, így teljesebbé vált a kép. A második, ha lehet, még a Kék lagúnánál is idegesítőbb, nem is tudom, mit vártam tőle. Mindenesetre, amikor épp nem remegett a mutatóujjam az egeren, hogy most már elég, nem bírom, befejezem, akkor elég jókat is nevettem a sztori visszásságain...:) És végig akartam nézni, nehogy még egyszer eszembe jusson, hogy be kéne fejezni.

Tegnap új ismerősöket találtam, aminek nagyon örülök, cukik voltak, normálisak, kiváncsiak, humorral, és fiatalsággal. Ez kell nekem:) 

Ma pedig még egy barátot szereztem. A neve: mangó. Tegnap kóstoltam, de mára ért be a kapcsolat, vettem kettőt, behűtöttem, és isteniiiii. Oda vagyok, s vissza.

Kint már megy a party, füldugó bekészítve, király éjszakai élet van itt:)

A holnapi napra azt terveztem, hogy sokáig alszok, átcsattogok a fitnessbe, kicsit holnaputánra tervezgetek, beosztást írok. Aztán kitakaríííítok, és még filmet nézek, és írom a könyvemet:) Megrekedtem két és fél oldalnál, nem állapot ez így:) 

Puszinyuszi mindenkinek, és ne egyetek annyi csokit, mint én.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.