2012.08.11. 21:38
Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem...
Ma a fél napot ennek a dallamnak a hajkurászásával töltöttem. Sebestyén Márta annyira, de annyira szívettépően gyönyörűen énekli... úgy tűnik, ma menthetetlenül romantikus napom van, de mit van mit tenni:) Imádom Az angol beteg c. filmet, és, külön imádom benne ezt a dalt. Libabőr.
A libabőr németül is libabőr. Miért van ez?
Apropó, ének. Szerdán az egyik apuka elfelejtette, hogy nem ötig, hanem csak négyig vagyunk aznap, így amikor negyed 5kor érdeklődve felhívtam, eléggé meglepődött. Mivel azonban fő a rugalmasság, negyed órával későbbre ígérte magát. Adva volt egy hat éves kislány, az apukáját várva, unatkozva és izgatottan, és egy, a nyolc órás munkától meg nem tört, de azért holtfáradt én. A mentőötlet: vedd ölbe a gyereket, és énekelj neki. Sorra vettem kissé még szegényes német gyermekdalrepertoáromat, majd jöttek a magyarok, sorra. Ha nem énekeltem el huszonyegyszer a "Pál, Kata, Péter, jó reggelt"- című slágergyanús nótát, akkor, bizony, egyszer sem. Nem unta meg. Csak nevetve mondogatta, hogy "nohmá, nohmá", vagyis, még egyszer, még egyszer:) Annyira felragyogott az egésztől, hogy harmincadszorra is elénekeltem volna neki szerintem, ha nem érkezik meg az apukája. Akinek azt mondogatta onnantól kezdve, hogy Pá, Pá... nos, majdnem Pál:) Énekelni jó. Mióta itt vagyok, rengeteget éneklek, és sok magyart. Kérdeztem a héten az egyik kisfiút, mit énekeljünk, és azt mondta, most valami magyart:) Egy kislány a héten velem énekelte a Zsipp-zsupp-ot:) Olyan cukik.
Ma megnéztem A kútásó lányát. Van bennem kis franciaság, ha nem is genetikailag, de lelkileg, és szeretem a francia filmeket. De ez annyira tetszett ma:) Tiszta és szép, és amikor unalmasabbra fordul, még annak is bája van. Teljesen elbájolódtam, és ultraromantikus hangulatban kezdtem el amerikai palacsintát sütni. Aminek következtében sajnos a fél adagnyi recepthez egész adag sót mértem, így gyakorlatilag csak másfelet tudtam enni farkaséhesen, amikor is arra jutottam, hogy ehetetlenül sós. De nem baj, a lényeg a "bódottá".
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.