Az történt, hogy mikor ma reggel felébredtem, és belemosolyogtam a párnámba, még dunsztom sem volt róla, mennyi mindent fogok ma intézni.

Még 11 felé, a reggelimet eszegetve is azt gondoltam, hogy semmi extra. Aztán hirtelen rájöttem, hogy mégiscsak haza akarok utazni. Nehogymár kimaradjon egy élménybomba karácsonyig!

Így hát, már útközben a jegyvásárlás felé felhívtam a főnit, hogy a hosszú hétvégét otthon töltöm, bárki is találja ki addig, hogy megváltoztatná az őszi szünetre írt beosztást... 

Ugyan kassza nincs itt, ahol jegyet vehettem volna, mint erre rájöttem, de szerencsére jött épp egy vonat, ami bevitt Wörgl-be. Megvettem a jegyeket, hurrá:) Így november elsejétől ötödikéig otthon leszek:)

Rengeteg mindent szeretnék: Dórikát megszülinapozni, rengeteg emberrel találkozni, óriás hambit enni (Melcsi!!!:) ezt neked köszönhetem!:), fagyizni a Sugarshopban, megsimogatni Katus pocakját a bébivel, Foltossal fogócskázni, gyertyát gyújtani a temetőben, forralt bort inni a családommal, és lórumozni velük, és sokatsokat beszélni, anélkül, hogy "HALLOD?! ÉRTED?! LASSÚ A NET!!:)... és még annyi mindent:)

Hogy mit nem csináltam ma sem, pedig akartam? A dokumentációt. Pfujj. P-F-fel.

Amit viszont igen: tekertem 23 km-t, 40 perc alatt! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.