Mégse költözök. Pénteken elkezdtem reggel összepakolni, csinos kupacokat, majd nagy kupacokat létrehozni életem fontos, és lényegtelen kellékeiből, majd délben telefonáltak, hogy mégse költözhetek vasárnap, mert az előző lakó még mindig nem költözött ki. Viszonylag rövid dühöngés után belenyugodtam, hogy teljesen felesleges agyalnom a történéseken. Ez már a sokadik hasonló üzenet odafentről, vajon mikor jegyzem meg?

A dolgok mennek a maguk útján.

Ma szerencsére én is elértem végre a munkanap-szempontú péntekhez, hálaajóégnek. Nem mondom, hogy ez volt életem eddigi "topmotiviert"-hete, de vannak olyan napok, amikor az, hogy nem merülök le, nem török össze, és véget ér a munkaidő, bőven a pozitív besorolás alá esnek. Sosem szerettem, ha a boldogságot keskeny mezsgyének képzelik az emberek. Nem. Belefér abba sok minden. 

A hétvégi menü a következő lesz: amerikai palacsinta- ez kell, mert kívánom. Pizza: ez lesz, mert már régóta vár a félkész tészta a hűtőben... ó, és a fahéjas műzli!:)

Ma pedig, megkoronázva a hetet, supersoft-szombat estét tartok... Gyertya, filmnézés, arcpakolás, manikűrözés, olvasás, alvás. 

Vivát!!:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.