Az a Haagen Dazs fagyi. Egész pontosan karamellás, spekuloos kekszdarabkás, mennyeien krémes Haagen dazs fagyi, még írni is jólesik róla. Álldogáltam a boltban, azon tűnődve, vajon mivel tudnám leginkább megörvendeztetni magamat. Azt már reggel eldöntöttem, hogy ezen dolgok egyike biztosan a húsleves lesz. De aztán, már a boltban, éreztem egy bizonyos mágneses erőt, ami húzott, vonzott magához, és én hiába tettem három kört a mélyhűtőrészleg előtt, már az elején tudtam, nincs mese. Fagyit. Akarok. Most.

Ami még emeli, azt igazából nem fejthetem ki, mert meglepetés, de hamarosan kiderül...Hejehuja:)

És, nagyjából, idáig ennyi az emelés. 

Ma megint infúzió, doktorbácsi. Megérkezett a vérvételes eredmény is, valahol gyulladás van, megint egy gyógyszer, holnap megint infúzió, és mondta, hogy nyugodtan felejtsem el, hogy a héten még dolgozni fogok. Féltem, hogy ezt fogja mondani. Szerencsére alapvetően nem tartozom a "Jaj, csak egy percre ne kelljen egyedül lennem!"-típusú pánikemberek közé, ezt eddig is sejtettem. Na, most már tudom! Ha az lennék, már becsavarodtam volna.

Most pedig, tovább, felfelé, befelé. Forró fürdő ( ami igazából nem jó a gyulladásnak, de mivel szerintem gőzük sincs, mi bajom van, nekem pedig jólesik), húsleves, olvasás, gyertyagyújtás... és mivel dúl bennem jelenleg a közlésvágy, azt hiszem, előásom a regényemet is...mind a 3 oldalát:)

Mosolygós, szép estét kívánok!:) Sok örömmel magatokban, és egymásban!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.