Hazaértem.

Az osztrák doktorbácsi teljesen bepánikoltatott előtte, mindenféle degeneratív, meg csúnyaságos betegségről beszélt nekem, meg hogy szíve szerint beutalna a kórházba, dehát nem tarthat ott... nézett rám a szemüvege felül. Mondtam neki, hogy felejtse el nyugodtan.

Itthon azóta volt már prána, meg biorezonancia, pénteken tudok orvoshoz menni, addig is azért javulgatok, de nem az igazi még. Mindenesetre gyanús, hogy valami piti kis probléma félrekezelése okozott nekem ekkora galibát, és a spondylodiscitis eget rengető baromság. Nem beszélve a kínlódásról, az infúziózásokról, a nyűglődéses szenvedésről, és hogy dolgozni sem tudtam, csak a plafont nézegetni.

De a lényeg: hogy itthon vagyok. Úgy érzem magam, mint aki a töltőn van:)

Élvezem, hogy a családomat képernyőn kívül, normál hanggal hallom, látom, nem beszélve az itthoni ízekről, illatokról, hangulatról... :) Bármennyire is ráálltam a "vándor" üzemmódra, azért most nagyon itt volt már az ideje a hazatérésnek, kis megpihenésnek, feltöltődésnek. 

És még mindig Karácsony van!!!:) 

Áldott Karácsonyt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.