Az az élmény, hogy belépek a terembe, meglát a gyerkőc, és majd kiugrik a kocsiból az örömteli hadonászás miatt, és egyszerre nevet, és gurgulázik, és integet, és grimaszol, és megint nevet, hogy a teste minden porcikájával nekem örül... Hát, libabőr. Nem hiszem, hogy létezik…

Ma munka után át kellett mennem a postára a telefont feltölteni. A drága kis min. 10 éves Nokiának megvan az a jó szokása, hogy 1. Van rajta kígyólabirintus, 2. Mindig csak 1 euró alatt jelzi, hogy fel kellene tölteni. Ami rendszerint szombat este történik meg, amikor esély sincs…

Az új ágyam abszolút kielégíti a kényelmes, meleg, vágyakozni való fekhelyről alkotott rózsaszín képemet. Ám a mindennapi gyakorlat ezzel az illuzórikus képpel szemben az, hogy amióta megvan az ágy, iszonyúan alszom, rémálmaim vannak, és minden éjszaka néhányszor felébredek…