Az MRI. Hát az valami csodálatos. Nem mondom, hogy klausztrofóbiám van, mert inkább olyankor tör rám a hiszti, amikor kis helyen túl sok emberrel kell megosztoznom. Most ez kis helyen sok jómaggamal történt:) De a teremben meleg volt, kaptam fülvédőt, és hol techno-koncerten éreztem magam, hol pedig egy fúrógép belsejében. És amikor betoltak a bigyóba, mint valami hullát a fiókosba, érthetetlen módon valami isteni nyugalom szállt meg. Majdnem el is aludtam. Mély relaxációban még elrebegtem némi köszönömöt, sok hálával minden bányász ősömnek, és újra csak emelem kalapom előttük. Mert bátrak. Olyan helyen dolgozni, ami kicsi, sötét, nedves, víz és gázok törhetnek akármikor fel, és bármikor beszakadhat... respect.

És ma mozi. És igazi irhakesztyűt vettem ma egy euróért. És ettem  dióscsigát, és forró csokiztam. És nagyon cuki volt az anyuka, aki eljött ma velem. Cukorborsók. 

Mégis, most minden vágyam bebújni az ágyba, és aludni... és aludnialudni. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.