Sosem gondoltam, hogy ez lehet a blogolásból. Nem minden sztárallűrtől mentesen a következőket szeretném tisztázni:

1. Jól vagyok.

2. Nem fáj a derekam.

3. Van hol laknom.

Nekem itt kint hallani vicces, a családomnak kevésbé az megélni, amikor félinformációkkal találkoznak, hogy pölö jaj, mi van a Zsófival, miért kell már megint költöznie? Jajjajjajj. Dráma a köbön hangvétellel. Azért kell, mert a házinénim egy dinka, nem is a kispályás verzióból, a főnököm pedig sokkal elfoglaltabb és nagyvonalúbb annál, mintsem hogy egy banditával vitatkozzon arról, száríthatom-e a ruhát a szobában, ésatöbbi. Mert nonszensz. Minekokán, a lakás fel lett mondva. Hallelujja, szuper dolog. Van is már helyette olcsóbb is, szebb is. Vivát. Nem dobtak ki, nincs konfliktus a munkahelyen, van szállás a fejem felett, és a világ többi része se omlott még össze errefelé. 

Tehát a blogot kéretik értő olvasással nyomon követni, ha valaki nyomon követi, minden pánikkeltéstől mentesen. És jó lenne, ha nem olyanok tájékoztatnák a családomat arról, mi is történik velem ( ők "valószínűleg" úgyis jobban képben vannak...), akiknek legszemélyesebb infójuk annyi rólam, hogy hogy hívnak. És nem is az a lényeg, ki ismer, vagy ki nem. Bár néha meglepődök a kérdéseken, de azt nyugodtan.

Nem az a furcsa, ha valaki kérdezi, mi van velem, hanem, ha valaki megmondja.... :D 

Köszi.

( Nagymama, minden rendben, te is hallottad?!)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.