Nem utolsó területe a nyelvtanulásnak a bevásárlás.

És néha munka után kikapcsol a lődörgés, nézelődés. Azt már megszoktam, hogy Pesten baromi furán néztek rám néhaaz eladók, amikor elolvasgattam a termékek összetevőit, származási helyét, egyebeket. Gondoltam, Tiróliába már betört a tudatosság vásárlás terén, de nem, itt is megcsodálnak néha. 

Nade, nézelődés közben, ma a következő gyöngyszemre bukkantam: Pusztasalat. Így, sz-szel. Hogy mi az? Csalamádé... 

És a fagyasztottak között "Pusztagemüse" nevezetű párolt zöldségkeveréket is találtam, bár ez nem csalamádé ízű:) És még azt hittem, a "débrécéni" lesz a kulináris poénok csattanója. Hát nem.

A "puszta" egyébként varázzsal bír errefelé, mert bár a kolleganőm nem nagyon vágta, milyen is Magyarország, de aztán eszébe jutott a "Puszta", és csillogó szemmel mondta, mennyire szeretne látni olyan lovasokat, akik egyszerre két lovat hajtanak, satöbbi... Megmosolyogtatott a középkori szexepil, de végülis aranyos vágy, így hát nem döntöttem romba a fantáziálgatását azzal a ténymegállapítással, hogy azért a Hortobágyon se jár minden pasi vágtató ménes hátán, szexin kigombolt fehér gyolcsingben, dagadó izmokkal és pödört bajusszal.

A másik érdekesség, hogy itt valamiért a Pepsi vagy egy százassal olcsóbb, mint a Coca cola... lehet, hogy az osztrák tesók többet tudnak? :)

És ma vettem is egy üveggel. Hoppá. Nagyon ritkán iszok kólát, viszont mikor megkívánom, nem szoktam különösebb morális ingoványokba gabalyodni miatta, nem csinálok ügyet belőle. De azt sose felejtem el, hogy egyszer filozófia órán a rektor kiszólt az előadás közben, hogy ez az, és igyuk csak ezt a lónyálat... :D Annyira kellett nevetnem, kiszúrta a "legnemtipikusabb" embert a kólaivás ócsárlására, és annak morális hátterének megvitatására. Ráérzett. Egyébként azt gondolom, hogy nem is feltétlen az a káros, hogy néha-néha megeszünk egy hamburgert kólával, de az már biztosan az, ha ezt olyan gondolatokkal tesszük, hogy "jaj, ez egészségtelen, mennyi kalória, milyen mű, csak most az egyszer, blablabla". És lehet róla vitatkozni, hogy túl nagy jelentőséget hagyok-e a gondolatok varázshatalmának, de most így látom:) 

És végre, végre szombat. És képzeljétek: ESIK A HÓÓÓÓÓ!!!  (Már napokkal ezelőtt rendeltem meg kedves barátaimnak Holle anyótól, és lám: meg is érkezett időben. Köszi!)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.