Esik, esik, esik. Őrület. Lavinaveszély is van, ma elmagyarázta a kolleganőm, hogyan lehet lavinabiztosan síelni, anélkül, hogy magad is okoznál egyet. Nekem mondjuk mondhatja, a síelés alaptechnikáit sem ismerem, nemhogy a "hogyan ne okozz lavinát?" mesterkurzust érteném...:D Bár a héten jópár volt, halálesetekkel, úgyhogy ez a helyi specialitás, úgy tűnik.

Őrült idő volt a héten egyébként: hol esett a hó, ahogy a csövön kifért, hol rá egy órával elolvadt a fele. Meg tavaszi madárcsicsergés, napsütés. Hát csoda, ha a hetet meghatározó életérzés a tavasz volt? Najó, a tavaszi zsongás, őrület, és fáradtság...:) Az ideális munkakapcsolat alapja azt hiszem az, hogy nem szabad ugyanakkor "használhatatlan vagyok ma, hagyj békén!"- fázisokba keveredni. És tök jól játszottuk ezt a héten Katharinával: hol én akartam naponta tízszer magyarul beszélni vele, hol meg ő felejtette el, hogy a gyerekek csak egy óra múlva mennek haza... :D De sohasem egyszerre. Így aztán mindig túllendültünk a problémákon, na meg, magunkon:)

És fő a paprikás krumpli...:P És már csak holnap kell egy kicsit munkálkodni, aztán este szülinapi vacsi Kufstein-ban, és tánci-tánci....:) hejehuja, vigalom. 

Szép hétvégét!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.