Múlt héten előre örültem annak, hogy ez a hét nyugis lesz. Egyrészt: túl nyugis lett, másrészt meg kész őrület. A héten jött volna utoljára egy kisfiú, készítettünk neki búcsúalbumot, közös uzsit szerettünk volna, meleg kakaó, süti, játék, stb... eltörte a lábát (??!!) az óvodában, és egyszerűen nem jön már. (Fura, fura anyukák, kíméljetek. ) A káosz oldalt erősíti még , hogy a beugrós segítőnk kificamította séta (!!!) közben a bokáját, ezért a héten nem jön... :D Kajak a Harry Potterből jutott eszembe a Sötét varázslatok kivédése tantárgyon ülő átok :D Csak ez az asszisztensi álláson ül, illetve, áll nálunk. 

A héten beütött Tirolba valami betegséghullám, sorra kapom az üziket a szülőktől: beteg a gyerek, fogorvoshoz megyünk, ésatöbbi. Emiatt a héten még a tervezett kevésnél is sokkal kevesebbet dolgoztam, minden nap csak fél12, fél 1 tájékán kezdtem- állati furcsa itthon reggelizni, visszabújni az ágyba, és hogy egyszerűen: van időm :) 

És torna, és mangószerelem, és Poirot. És lazulás. És izomláz. 

És mi ez a tavaszi fáradtság rajtam??!! :) :) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.