A mai nap mérlege: a sütőben melegszik a svájci sajtfondü, ami a jómagammal elköltött szívmelengetően romantikus vacsora kelléke ( a tiroli perecízű, istenijó cipó, a tokaji furmint, és a gyertyák társaságában.).

Ezen kívül, a tavasz úgy döntött, mérlegel még egy kicsit (bár hóvihar nincs, mint ahogy az otthoni állapotokat olvasom...) épp csak aljasan hideg szél fúj, esik a hó, és ha valakinek kedve lett volna hozzá, hát ma nyugodtan leharaphatta volna a fülemet, mert sapka nélkül bizony, szegényke megfagyott... Nem gondoltam én ennyire véresen komolyan ezt a tél-dolgot, de holnap már jobban résen leszek. 

Ma egész nap egyetlen számot dúdolok, szerintem a szomszédok is értékelik a spirituális kiművelést, mert még senki sem dörömbölt konyhakéssel az ajtóban... Hát ez van, nem bírom abbahagyni :) Olyan jó, áradó kis énekecske, és felrezeg. Libabőőőőr :) Bagdi Bella Hoponopo címűje a forradalmi dal, nevezetesen. Egyszerű, de korántsem hatástalan. Érdekes.

Éééés: ma hagymateát fogok csinálni. Utálom. Vagy inkább: útálom. De elég csúnyán köhögni kezdtem, bár szerencsére csak reggel meg késő délután, de nem kéne, úgyhogy ez a rémségesen undormány tea talán elrettenti a további ténykedéstől... :) 

Szép estét!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.