Na, hát újra megérkeztem. Csekély három nap kellett hozzá, hogy a vonatról lekászálódás, ajtónyitás, miegyebek után valójában megérkezzek, nade végülis, mindegy is.

Nagyon, nagyon, nagyon jó volt otthon. Valódi őrületet produkáltam a telezsúfolt programokkal, legközelebb kicsit lassabbra fogom a tempót, de ez most így volt jó. Mert volt otthoni nyugi, otthoni ide-oda szaladgálás (kihagyhatatlan fodrász, kozmetikus, miegymás:), volt Budapest, te csodás, meg pránanadi tanfolyam, sok-sok kedves baráttal való találka, éééés: megtulipánosodtam:) Életem legeslegelső tetoválása. Nem, nem matyó. Igazából székely. Ja, és sváb vagyok. Meg magyar. Ja, meg világpolgár- így teljes a nemzeti kavalkád :) :) Mindig szerettem volna tetoválást, csak nem tudtam, mit, hova. Pár hete pedig a semmiből tisztán beugrott, hogy ezt a tulit, oda. És szerelem. Érezte is gyengéd érzelmeimet, mert volt olyan kedves, hogy rekordidő alatt meggyógyult:)

Igaz Húsvétkor majdnemhogy szánkózhattunk volna tojásgurítás helyett ( de azért mi gurítottunk is! :) , az idei Húsvét igazi ékköve viszont úgysem a tojás, vagy a hónyúl volt, hanem az Ottóbébivel való találkozás :) Azok a szemek, az a pici kéz, az az okos tekintet... hjajj, hát 2 másodperc alatt rajongóvá váltam :) 

Aztán eljött az az idő, amikor fel kellett szállni a vonatra. Ami aztán késett háromnegyed órát Bécstől, úgyhogy hétfő éjjel még taxizhattam is egyet Wörgl-től. Priceless. Hazaérve épp csak tudomásul vettem, hogy a lakás úgy 15 fokos, a radiátorok hidegek, jóllehet, odakint volt vagy 5 fok. 8 óra nyűglődés után is működött viszont az életösztön: polárpulcsik elő, szőrös zokni fel, melegvizes palack, és jóccakát.

Kedden aztán, elég díszes társaságot alkottunk: én még félig otthon voltam lélekben, félig meg az ágyamban, kiheverve az előző éjszakai zűröket, kolleganőmnek előző nap jobblétre szenderült a kiskutyája, úgyhogy ő kisírt szemekkel küzdött, a síbalesetes másik kolleganő pedig ezerszeresen túlmotiválva a hosszú betegszabi után, tele energiával pörgött... néha, körülnézve, elég mókás volt a látvány ennyiféle energiával:) 

Tegnap meg udvarlós nap volt. Van egy legkedvencebb édes fiúcska, aki kivételesen cicás hangulatban volt tegnap. A nagyjelenetünk a következőképp festett: levettem a sínjét, a délutáni szunyókához készülődve. Eközben hirtelen átkarolta a nyakam, majd megjegyezte, milyen finom az illatom :) Világédi. Néha úgy érzem, tovább (vagy vissza?!)képzésre lehetne küldeni a felnőtt férfiakat gyerekekhez udvarlásból. Úgy, de úgy tudnak kedveskedni. 

Ma őrült nap volt, és tudományos magyarázatot kaptam arra, miért fáj a fejem. Kész mázli. Hát képzeljétek, a főnszél miatt. Ami csak az Alpokban van (ezt már Fanni mondta).

És brokkolilevest csináltam. Na, nem brokkolikrémlevest, mert nincs turmixom. De így is finom lett, csak el kell tekinteni az úszkáló brokkolirózsáktól, krumplidaraboktól :)

Holnap pedig jóóó sokáig tervezek aludni. És szép nap lesz. És tavasz :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.