Az eső továbbra is ömlik. Árvízhelyzet itt is, otthon is. Személyemet ez szerencsére csak annyiban érinti, hogy jól kondícionált barnamaciként egész nap csak ennék, és aludnék. Esetleg aludnék, és ennék. Persze, jobban izgulnék, ha teszem azt, egy hegyoldal aljában élnék, jó sok tonnányi beázott földdel a fejem felett. De mivel erről szerencsére nincs szó, így marad a maci-szindróma.

Najó, ennyire nem tragikus a helyzet, ma például szelídnek nem nevezhető erőszakkal átvezényeltem a fenekemet a fitnessbe. Már két hete nem voltam, és bár fitt még mindig nem vagyok, de ma reggel úgy döntöttem, ettől eltekintek, és szép komótosan- mondhatnám, macisan-, belekezdek megint. Két vastag pulcsi, gumicsizma, esernyő- 20 méter megtételének alapkellékei ezek. 20 perc ellipszis tréner után patakokban folyt rólam a víz, lihegtem, és remegő lábakkal mentem a szaunába. Szörnyű, hogy mennyire gyorsan leépül a kondíciom, és mindig az elejéről kell kezdeni. Mégis jólesett. Van abban valami erősen terápiás, hogy nem figyelek olyankor semmi másra, csak hogy lép, lép, lép, lép. És levegő, levegő, levegő. Najó, ott a zene, a tévék, az emberek... de mégis szuperjó elmerülni a jelenben. Agykikapcs. És áramlás. Aktív meditáció :)

A szauna meg... hát, az valami mesés. Amúgy is imádom, de ebben az időben, a kezdődő torokgyuszival és takonykórral meg... valami isteni volt :) Szerintem a héten mindennap átbaktatok erre az egy órácskára, és utána már jobban fogom bírni a gyűrődést.

A gyerekek elképesztően betegek. Pénteken már az volt az érzésem, hogy mást se csinálok a munkaidőmben, mint gyereknózikat törölgetek,és buksikat simogatok, olyan, "jól van, jobb lesz nemsokára"- jelleggel. És bár úgy tűnhet, folyton beteg vagyok, de ehhez az extrém környezethez képest szerintem relatív jól bírom a strapát, és vannak már olyan tiroli bacicsaládok, amikre rezisztens vagyok :) Hát, ez van. 

Ma tehát erőt vettem magamon, és szomszédoltam. 

Ebédidőben kissé elszabadultak a dolgok. Először megkívántam némi maradék lucskos káposztát (apa, isteniiii volt). Majd, mivel csak pici adag maradt tegnapról, megettem a szintén tegnapról maradt sültkrumpli-rakott cukkini adagot. Egy perc szünet után még lecsúszott desszertnek egy ivójoghurt, és mellé egy óriási adag gyümölcssaláta. Utána, kicsit belegondolva, kissé markánsnak tűnt az összeállítás, de mivel tényleg minden jólesett, hát ez utána is így maradt... épp csak megmosolyogtam magam :)

Délután még dolgoztam is... megírtam 3 év végi záróvéleményt, és erre rémesen büszke vagyok. Még holnap is ez az adag az előírt, aztán napi egy... és majdcsak végzek egyszer. Még a nyári beosztásokon is farigcsáltam. Ezután, tökéletesen kimerülve, szembetaláltam magam egy epres süti receptjével... naná, hogy meg kellett sütni :) Először úgy éreztem, valami hiányzik, de a második szelet után... eltűnt az érzés :)

A főfogás pedig rizottó lett. Fehérborral, cukkinivel (minő meglepetés!), répával, és vargányával... na meg parmezánnal. Hát, élni tudni kell :) Ilyen esős napokon meg... pláne :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.