Hazaértem Tirolba. Otthonról. Kész skizofrénia :D

Nagyon, nagyon, nagyon jó volt otthon. Sok szerelemmel és szeretettel, győri pancsolással, sok-sok nevetéssel, nagy beszélgetésekkel, régi fotók nézegetésével, szülinapozással, sétálással, Foltosdögönyözéssel, közös kártyázással, és hát összességében... minden jóval!! :)

A vonatút visszafelé kissé megviselt, ezúttal nem is annyira lélekben, mint idegeimben. Megint tömve volt, és volt szerencsém egy 60as IQ-jú mosdatlan szájú nő szerelmi cívódásába belehallgatni, más 50 szerencséssel egyetemben. Odaléptem volna hozzá, aztán lebeszéltem magam róla a reménytelenség jegyében: ostoba emberekkel nem lehet mit kezdeni. Mikor a sírós kisbaba is megérkezett ideges anyukával, na akkor álltam fel, és fogtam vándorlásba az ezer csomagommal. Másodjára jó helyet találtam, csak akkor meg a vonat hozott össze 20 perc késést... nagyon meleg volt, semmi levegő, hát, alig győztem kivárni az út végét, bár közben hallgattam zenét, meg olvastam Agatha Christiet, meg Évát, meg minden egyéb unaloműzési technikát bevetettem :) S bár azt hittem, falra mászok az úttól, az ÖBB dicséretére váljon, hogy a személyvonat vár majdnem negyed órát, amíg a késésben lévő railjet befutott, és az utasok áttipliztek a vonatra... ezért nagyon hálás voltam, 10 perc múlva pedig már az ajtóban állhattam- ez már egyenesen boldogság volt!!

Hazaérve dráma várt: Smarni ott gubbasztott az itató előtt, meg se mozdult, alig nézett rám. Nem fogadott el kaját se, ami nála abszolút nem normális jelenség. Először arra gondoltam, depis lett, hogy itthon hagytam hétvégére, de valószínűbb, hogy valami gebasz lett az önitatóval, és attól lassult be- c opció, hogy felébresztettem, és azért tartott 10 percig, míg újra boldogan rohangált és habzsolásba kezdett, ahogy rendesen. Lényeg a lényeg, magához tért, újra boldog és hidratált (kapott friss vizet, meg biztonsági okokból egy tálkába friss vizet), és én is megnyugodtam. 

Egy mennyei zuhany után ágyba bújtam, és... fél egykor már aludtam is :) 

Ma kipakolás, lustálkodás, aztán fél egyre indulás dolgozni... megérkezni :) Szépen, lassan, finoman. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.