Nos hát, az történt, hogy ma az übercuki doktorbácsinál kezdtem a napot.

Najó, ez túlzás, ahogy beléptem a tömött rendelőbe, hamar felmértem, hogy a faluban lévő 3 dokiból 2 minimum szabadságol, mert az ajtón belépéssel már gondok voltak. Aztán mondta az asszisztens, angyali bájjal, hogy a doktor úr épp az előbb ment el, nem tudni, mikor jön vissza. Imádnivaló az a nő, mert bár a mosolya akár sablonos is lehetne, de nem az, mindig nyugtatóan hat, ami valljuk be, nem kis szó egy rendelőben.

Ráadásul ebben a rendelőben: gyerekrendelő, kötöző, vérvétel, oltás, infúzió, minden egy kalap alatt van itt, hát nem az a harmonikus környezet. És akinek eszébe jutott egy zenélős-nyomkodós Thomas der kleine Lokomotivos játékot vennie a játszósarokba, hát az vélhetőleg csak azért tette, hogy az otthoni készletről eltűnjön. Jesszus, ilyet sose fogok se venni, se ajándékozni :D "A doktor úr házon kívül van" okán egy órás ücsörgéssel kezdődött, ezért némi túlzásnak érzem, hogy orvossal indult a nap. Merthát nem, valójában Agatha Christievel, és a világ érdeklődő és békés, olykor kissé riadt szemlélésével. Ma pl. volt egy Kruppos kisfiú az apukájával, minden egyes köhögésnél egy emberként szurkoltunk mind a harmincan, hogy újra kapjon levegőt, dráma volt, szerintem egyedül szegény gyerkő maradt nyugodt. De ugyanúgy ott ült a 96 éves remegő bácsika is, a pletykás nagyik egy kupacban, az IPhone-ját pötyögtető kamaszlány, és a melós, aki levágta félig az ujját az építkezésen. Mi ez kérem, ha nem csodálatos ezerszínűség? Viszonylagos békében és megértésben.

Aztán nagy sokára, fél könyv múlva sorra is kerültem, (influenzaszerű izé), hétvégén ágynyugalom, pihenés, tea. Elgaloppoztam a gyógyszertárba, ahol egy kisebb hátizsákra való kütyüvel "gazdagodtam", gyorsan bevásároltam kaját is, haza, és már ugrottam is az ágyba... 

Megnéztem az Utolsó vakációt, Queen Latifah-val- oooolyan jó :) Kellőképpen amerikai, de azért annyira nem limonádé, hogy ne jöjjön át a mondanivaló: az élet ajándék, merd élni, becsülni, és nagyon élvezni! Egyébként is ritka filozófikus vagyok (naná, ilyen névvel, ez nomen est omen: philein sophia-a bölcsesség szeretete), és bár ez általában spontán folyamat nálam,de néha jólesik, ha készen az orrom elé teszik, mondjuk egy jó filmben, vagy zenében :)

Szóval, lazulás van, novemberi napsütés, sok-sok megértés és belelazulás, regenerálódás és sok-sok peace and love :) (És a nagy nyugalom ellenére azért tervezem vasárnapra a Jókai bablevest, ez nem is kérdés!!! :P)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.