Csütörtök. Hideg volt ma, de sütött a nap. Ez elég erőtadó valami, a fél éve tartó zimankós tél közben (után?!).

Megvettem ma az otthoni fogyasztásra szánt tiroli bocik tejéből produkált mennyi kakaót, és tovább bővült az amúgy sem elhanyagolható csokirepertoár is. 

És megnéztem a Bel amit: ha még egy Robert Pattinson filmet megnézek, magamra vethetek ( még nemtom mit). Hát ez valami rémálom volt. Mamám. Ahogy vicsorog, fintorog, grimaszol, és az arcán vagy vámpírbáj van, vagy undor, ahogy húzogatja az orrát... és az a sírás. Jesszus. Sohasoha már. 

A Bel aminál sokkalsokkal pirospontosabb valami volt viszont A szerelem a kolera idején... A könyv nagy, régi kedvencem, már vagy négyszer elolvastam, imádom. Ezért is, kicsit félve indítottam el a filmet, de aggályaim nem voltak megalapozottak :) Szerintem nem lehet soha tökéletesen, pláne hűen adaptálni egy regényt, de ezt jól megfogták. És Fermina Daza... tökéletes! Gyönyörű. 

Volt még ezen kívül tejbegríz vacsira (mmmm), és a hajam visszanyerte "eredeti" extramély étcsoki színét. Mondhatnám, hogy fekete, de nem az :) 

Most pedig: alvááááás :)

Jóéccakát!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.