Leesett az első hó. Meg a sokadik is, azóta. Előkerültek a bundás csizmák, a kesztyű- már akinél, én már egy hónapja hordom őket :D

Tegnap adventi vásárban segédkeztem, nagyon élveztem, szeretek rendezvényeken segíteni, pezsegni, emberekkel ismerkedni, beszélgetni, tüsténkedni. 

Gasztronómiai gyomrost jelentett viszont a Kiachl nevű helyi vavavavabumm (lényegében lángostészta bő olajban sütve, de dagibb a lángosnál, középen bemélyedéssel) káposztával való töltögetése... főtt, savanyú káposztával. Szerintem itt nincs az a kaja, amit ne ennének az osztrák tesók káposztával, és ezzel nemigen sikerült még se lélekben, se gyomorban azonosulni. Nem tehetek róla, nekem a káposzta egy a disznóvágással, akkor is finom krumplisgombóccal, tejföllel, és omlós husival, s mint ilyen, sose merül fel bennem, hogy jaj, de ennék egy kis savanyú káposztát- sült tésztával. Brrr :D Virslivel még finom is, bár ritkán áldozok ilyen örömöknek, szeretettel gondolva az epémre, de tésztával.....

Ma Innsbruckban voltam. Egyszerűen urbanizálódni. Sétálni. Kikapcsolni. Álmélkodni. Na és megkóstolni az innsbrucki puncsot, bámulni a hegyeket tátott szájjal, és pár ezer turistával egyetemben megnézni az adventi vásárt. Ettem csoki gofrit, a Nordsee-ben pedig egy magyar hölgy szolgált ki. 

Mégis az volt a legmegfizethetetlenebb élmény, amikor egy Charlie Chaplin imitátor tört magyarsággal utánamszól, hogy jól nézek ki. Nagyon rég nem nevettem ekkorát (jó, ez nálam kb. 2 napot jelent). 

Most pedig... szép álmokat, irány a tollasbál, elfáradtam nagyon :) 

És első advent van már... hohohohóóóóó!!!! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.