Nos, csillió éve nem írtam, dehát vagy a boldogság volt túl nagy a szavakba öntéshez, vagy a tennivaló az üléshez. 

Időközben elkezdtem vezetni, ami vicces, mert már 6éve van jogsim, de eleddig páni félelem lett úrrá rajtam a vezetés puszta gondolatától is, és feszített erővel hárítottam a vezetés ötletét. Aztán némi csavar után rájöttem, hogy Tirolban nem árt, ha van autója az embernek, mert a hegyre fel, hegyre le, és egyéb cincálások nem éppen vallanak szabadságra. Így hát, mély levegő, sok gyakorlás és első látásra szerelem után megtaláltam, megszerettem, és megvásároltam Ellát, a Citroenbabát. Azóta együtt rójuk az utakat, nagyon élvezzük, és már el se tudom képzelni az életet csak vonathoz, buszhoz kötve. 

Meg beültem az iskolapadba... a kärnteni fősulin kezdtem eü. menedzsment szakon, mesterképzésen. Hát, mikor kivettem a könyvtárból az első 1100 oldalas német közgáz könyvet az első vizsgához, első reakcióként nagyon elkezdtem nevetni, mert hát na, újból az a helyzet állt elő, hogy nem szarral gurigázok. Dehát, bátraké a szerencse, vagy inkább annak lehetősége, hogy az álmokból valóság lesz. Imigyen, munka mellett tanulok, ill. inkább munka előtt, és munka után :P

Nos, megyek is vissza tanulni... :) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.