A síszezon a küszöbön áll... igaz, hogy néhány napja a pár fok és a sok napsütés miatt nagy erőkkel olvad a hó, de majd lesz megint :) A síszezon jelei a házunkban is észlelhetőek: pl. a szomszéd apartmanban néhány napja két síoktató lakik, hamarosan érkeznek a többiek is. Ma összefutottam egy holland lánykával, nagyon bűbájos és szimpi volt :)

Holnap karácsonyi ünnepség a dolgozóban, forralt borozás, vacsi... úúú, izgatottság :)

Hétfőn lehet megnézem a salzburgi adventet is, nagyon szép város :)

Különben meg... munkálkodok, sokat alszok ( annyira jóóóóó, már régóta nem aludtam előtte jól, és most megint- túlspírázásnak tűnhet, de a nem jó alvók szerintem megértik, milyen áldás is ez az egyszerű öröm :)), fitnessbébiskedek, és mert nagyon elfáradtam a nyári pihi óta, igyekszem a szabad perceket olyan apró-cseprő örömökkel megtölteni, amik feltöltenek :) 

Most éppen borsófőzelék lesz az :P Aztán forró zuhany, meg bordó körmök, a holnapi toalett összeállítása (szerintem eszkimóasszonyok is irigyelnének majd, de jól ismerve magam és a fázósságomat télvíz idején- megteszem az előkészületeket :)), és folytatom a tegnapi regényt... ó, és Monk is lesz :)

Szép örömöket, kicsit is, nagyot is, mindenfélét is :)

Hétfőn elmentem bőrgyógyászhoz, életemben először megmutatni egy szakértőnek néhány száz féltve nevelt anyapettyemet. Gyönyörű volt a város... havas, napos, mesés. A bőrdoki sokkal kevésbé nyűgözött le. Nem az volt a legnagyobb baj vele, hogy 65 felett volt, fekete, ill. 5 centis lenőtt ősz hajjal, ki-be kukucskálós fehér nővérkeköpenyben, és olyan mogorva, mint a pokróc. Az viszont már igen, hogy GOLYÓSTOLLAL jelölte-karistolta be a 3 furi anyajegyet, amit talált, tiszta tetoválós feeling volt :) És nagyon hülyének nézett, mikor kétszer kérdeztem vissza, hogy mi a teendő ezután. Én ugyanis, kételkedtem elhinni a fülemnek a hallottakat :D Tudniillik, hogy menjek vissza a háziorvoshoz, majd az kivágja őket. És a bőrgyógyászhoz majd csak egy év múlva menjek vissza kontrollra. Ezen a ponton már tudtam, hogy az együttműködésünk itt véget is ért :) Nem hajt a tatár, én inkább elmegyek otthon bőrdokihoz. 24 évig nevelgettem a pöttyöket, ennyire igazán nem sürgős. Pláne, hogy itthon kontrollt tartottam, és nem is csúnyák, amiket bejelölt :)

Tiszta oroszos rendszer. Vagy nem is tudom milyen. Épp a bőrgyógyásznak kéne speciálisan ilyesmikhez érteni, mint anyajegy-eltávolítás, nem elküldeni a HÁZIORVOShoz, hogy az milyen remekül ért hozzá, ne aggódjak. Aggódni, na, azt nem. De hogy nem megyek el, az is tuti. Azt hiszem, borzasztó páciens vagyok. De Tirol megtanított arra, hogy kerüljem el az orvost, ha egy mód van rá. 

Viszont kilépve a rendelőből már sokkal jobban szórakoztam az eseten, nem beszélve a mennyei kebabról, amit az elfelejtett reggeli után délben isten áldásának éreztem :))

Aztán még átbumliztam Wörglbe. Kicserélték az olvasót... igazából szó nélkül, bár sajnos ugyanolyanra, remélem, hogy nem szériahiba. Arra gondoltam, elnevezem, mert a név már személyes kötődés jelent, akkor pedig talán a kütyü is méltóztatik lelkiismeretesen működni :) Úgyhogy hétfő óta van a Glória, az olvasó. Szerelmünk azóta is töretlen :)

Kezdenek szállingózni a síoktatók... meg a hó, meg a turistacsoportok :) Szezon indul!

Tegnap roppant nőies vacsit találtam ki magamnak: otthoni disznósajtot, héjában sült krumplival, hagymával. Nos, igazi szürreális éjszakám volt... nemcsak, mert még reggel is köveknek éreztem a lenyelt falatokat a pocakomban, nem. De az álmok, tejóég :) Ha azt mondom, hogy álmomban el kellett mennem az Olvasmányt felolvasni annak az esperesnek, aki még 9 éves koromban meghalt, akkor nagyjából sejthető, milyen mélységű bugyrok éledtek fel lelkemben :D Dúúúrva. No more röfisajt, jó ideig. Pszichedelikus szer :D

Most pedig... zuhi, légyott Glóriával, és- alvás. Olvasmány nélkül. Kövek nélkül. :D

Elég viharos volt ez a hét, ami azért nagyszerű, mert a szél minden nem oda valót szépen kisöpört. Nem beszélve a hóóóóról!! Nagyon szép minden :)

Tegnap éjjel szabályosan leragadtak a szemeim, épphogy az olvasólámpát lekattintottam, már aludtam is... egészen a fél 9-es harangszóig :) A meleg, pihepuha, süppedős kis ágyamban- idilli :) A mai nap sütéssel, főzéssel telt... húsleves, fehérmártással és brokkolival, és krumplipüré (majd vacsira, rántott sajt mellé :), és... végre kipróbáltam nagymamám hússal töltött gombócát, tejföllel habart pörköltszószival- hát mit mondjak, állati finom lett :) Mind a 32 :D Úgyhogy a fagyasztóm, bár eddig se kongott az ürességtől, de újabb porciókkal lett gazdagabb :P

És most rácsos linzer... annyira, annyira megkívántam a dióval hintett linzert, hogy az már szinte fájt- de formám nincs, úgyhogy marad a tepsis verzió :) Amúgy fura, itt már advent első vasárnapján elkezdik nyomatni a karácsonyi sütiket, amiket "Weihnachtskeks"-nek hívnak: linzer, dominó, hókifli, fahéjas csillag, rumgolyó, egyebek. Azért ennyire nem vagyok professzionális, de a linzert nagyon szeretem :) 

Megy a Trója a tévében... Orlando Bloom erőst ripacskodik benne, de Brad Pitt mint Achilles, bőven leköti minden figyelmem, úgyhogy ez nem is olyan megbocsájthatatlan :)

És olvasás... Agatha Christie, és Suzanne Collins Futótűz... egy nap alatt olvastam el az Éhezők viadalát, és teljesen magába szippant a könyv... igaz, a nincs egy hetes e-book olvasóm, bármilyen csini is, sajnos annyira nem idilli a kapcsolatunk, mert nem méltóztatik bekapcsolni az on gombra... úgyhogy holnap boltba vissza, és cukik lesznek és segítőkészek, és adnak egyet, amire átpakolhatom a sok remekebbnél remekebb könyvet, és működik, ahogy kell. 

Holnap csavi St. Johann in Tirolban, aztán átcsattogok még Wörgl-be... és pihipihipihi, mert beállt a barnamedve-szindróma, folyton tudnék enni, és aludni... utóbbi remek, mert végre jól és sokat tudok aludni, már egy-két hete. Hejehuja!! :)

És már advent második vasárnapja van... őrület!! :)

SZép napocskát!

Leesett az első hó. Meg a sokadik is, azóta. Előkerültek a bundás csizmák, a kesztyű- már akinél, én már egy hónapja hordom őket :D

Tegnap adventi vásárban segédkeztem, nagyon élveztem, szeretek rendezvényeken segíteni, pezsegni, emberekkel ismerkedni, beszélgetni, tüsténkedni. 

Gasztronómiai gyomrost jelentett viszont a Kiachl nevű helyi vavavavabumm (lényegében lángostészta bő olajban sütve, de dagibb a lángosnál, középen bemélyedéssel) káposztával való töltögetése... főtt, savanyú káposztával. Szerintem itt nincs az a kaja, amit ne ennének az osztrák tesók káposztával, és ezzel nemigen sikerült még se lélekben, se gyomorban azonosulni. Nem tehetek róla, nekem a káposzta egy a disznóvágással, akkor is finom krumplisgombóccal, tejföllel, és omlós husival, s mint ilyen, sose merül fel bennem, hogy jaj, de ennék egy kis savanyú káposztát- sült tésztával. Brrr :D Virslivel még finom is, bár ritkán áldozok ilyen örömöknek, szeretettel gondolva az epémre, de tésztával.....

Ma Innsbruckban voltam. Egyszerűen urbanizálódni. Sétálni. Kikapcsolni. Álmélkodni. Na és megkóstolni az innsbrucki puncsot, bámulni a hegyeket tátott szájjal, és pár ezer turistával egyetemben megnézni az adventi vásárt. Ettem csoki gofrit, a Nordsee-ben pedig egy magyar hölgy szolgált ki. 

Mégis az volt a legmegfizethetetlenebb élmény, amikor egy Charlie Chaplin imitátor tört magyarsággal utánamszól, hogy jól nézek ki. Nagyon rég nem nevettem ekkorát (jó, ez nálam kb. 2 napot jelent). 

Most pedig... szép álmokat, irány a tollasbál, elfáradtam nagyon :) 

És első advent van már... hohohohóóóóó!!!! :)

Nos, a cím csalóka, mert ez egy nyilvánvalóan költői kérdés. Az én számból legalábbis. Merthogy már második hete nem sikerül se erővel, se ágyban töltött dunyhahétvégével, se szép szóval, se sehogy. Na, nem azt mondom, hogy nem voltak bíztató jelek, pl. múlt héten egész jól tartottam magam, napi egy-két zsepi, de aztán tegnap este megint leterített az a túl jól ismert érzés, amikor úgy érzed, hogy a fejed egész egyszerűen nem kompatibilis a belekerült anyagmennyiséggel. Hát ez van, nincs mit szépíteni. 

AZért nem adom fel, semmi se tarthat örökké, még a novemberi takonykór se.  Úgyhogy a standard napi 1-2 1000mg-os c-vitamin, plusz cink, plusz napi 3x3 bogyó 3-as, 4-es schüssler-só és a soksok folyadék mellett a mai este a főtt krumpli feletti gőzölés kapott lehetőséget a bizonyításra. Őszintén drukkolok!! Bíztatónak tűnik, és akárhogy is, de az arcbőrömnek jót tesz :D

Ma daknyosan bár, de dörve nem, voltam látogatóban az egyik osztályban a suliban, nagyon cukik voltak, örültek nekem, meg hogy mutattam néhány elég hasznos dolgot, pl. hogyan tud egyedül a sarkán ülni az egyik gyerkő, hogyan tudja megfogni a hámozót, hogy ő is részt vehessen a sütögetésben, hogyan tud a legügyesebben inni, hogyan lehet a legkönnyebben felültetni, ilyenek. Na meg, hogy hogyan is kell paprikás krumplit főzni, ez már a ráadás volt az ebédidő előtt :))

Ma koffeinsokkoltam magam, de elég jól bevált a kezdődő fejfájásra a kóla plusz kávé kombináció, bár ez valszeg azért lehet, mert egyiket ritkábban fogyasztom, mint a másikat, és a szervezetem úgy meglepődött, hogy az erek elfelejtették vinni a fájdalmat. És elmúlt :)

És szürke, és nyirkos, november van. Olyan szürke, hogy már szinte feldob, hogy vasárnaptól havat mondanak. A fehér számomra színebb szín, mint a szürke. Brrrr. 

És kőrözött, és Szörny Rt., és Miss Marple, és fokhagymás-téliszalámis pirítós paradicsommal, és... most uccu aludni :)

Immunis jóéccakát kívánok, meg soksok napfényt!! :) 

Nos hát, az történt, hogy ma az übercuki doktorbácsinál kezdtem a napot.

Najó, ez túlzás, ahogy beléptem a tömött rendelőbe, hamar felmértem, hogy a faluban lévő 3 dokiból 2 minimum szabadságol, mert az ajtón belépéssel már gondok voltak. Aztán mondta az asszisztens, angyali bájjal, hogy a doktor úr épp az előbb ment el, nem tudni, mikor jön vissza. Imádnivaló az a nő, mert bár a mosolya akár sablonos is lehetne, de nem az, mindig nyugtatóan hat, ami valljuk be, nem kis szó egy rendelőben.

Ráadásul ebben a rendelőben: gyerekrendelő, kötöző, vérvétel, oltás, infúzió, minden egy kalap alatt van itt, hát nem az a harmonikus környezet. És akinek eszébe jutott egy zenélős-nyomkodós Thomas der kleine Lokomotivos játékot vennie a játszósarokba, hát az vélhetőleg csak azért tette, hogy az otthoni készletről eltűnjön. Jesszus, ilyet sose fogok se venni, se ajándékozni :D "A doktor úr házon kívül van" okán egy órás ücsörgéssel kezdődött, ezért némi túlzásnak érzem, hogy orvossal indult a nap. Merthát nem, valójában Agatha Christievel, és a világ érdeklődő és békés, olykor kissé riadt szemlélésével. Ma pl. volt egy Kruppos kisfiú az apukájával, minden egyes köhögésnél egy emberként szurkoltunk mind a harmincan, hogy újra kapjon levegőt, dráma volt, szerintem egyedül szegény gyerkő maradt nyugodt. De ugyanúgy ott ült a 96 éves remegő bácsika is, a pletykás nagyik egy kupacban, az IPhone-ját pötyögtető kamaszlány, és a melós, aki levágta félig az ujját az építkezésen. Mi ez kérem, ha nem csodálatos ezerszínűség? Viszonylagos békében és megértésben.

Aztán nagy sokára, fél könyv múlva sorra is kerültem, (influenzaszerű izé), hétvégén ágynyugalom, pihenés, tea. Elgaloppoztam a gyógyszertárba, ahol egy kisebb hátizsákra való kütyüvel "gazdagodtam", gyorsan bevásároltam kaját is, haza, és már ugrottam is az ágyba... 

Megnéztem az Utolsó vakációt, Queen Latifah-val- oooolyan jó :) Kellőképpen amerikai, de azért annyira nem limonádé, hogy ne jöjjön át a mondanivaló: az élet ajándék, merd élni, becsülni, és nagyon élvezni! Egyébként is ritka filozófikus vagyok (naná, ilyen névvel, ez nomen est omen: philein sophia-a bölcsesség szeretete), és bár ez általában spontán folyamat nálam,de néha jólesik, ha készen az orrom elé teszik, mondjuk egy jó filmben, vagy zenében :)

Szóval, lazulás van, novemberi napsütés, sok-sok megértés és belelazulás, regenerálódás és sok-sok peace and love :) (És a nagy nyugalom ellenére azért tervezem vasárnapra a Jókai bablevest, ez nem is kérdés!!! :P)

Hazaértem Tirolba. Otthonról. Kész skizofrénia :D

Nagyon, nagyon, nagyon jó volt otthon. Sok szerelemmel és szeretettel, győri pancsolással, sok-sok nevetéssel, nagy beszélgetésekkel, régi fotók nézegetésével, szülinapozással, sétálással, Foltosdögönyözéssel, közös kártyázással, és hát összességében... minden jóval!! :)

A vonatút visszafelé kissé megviselt, ezúttal nem is annyira lélekben, mint idegeimben. Megint tömve volt, és volt szerencsém egy 60as IQ-jú mosdatlan szájú nő szerelmi cívódásába belehallgatni, más 50 szerencséssel egyetemben. Odaléptem volna hozzá, aztán lebeszéltem magam róla a reménytelenség jegyében: ostoba emberekkel nem lehet mit kezdeni. Mikor a sírós kisbaba is megérkezett ideges anyukával, na akkor álltam fel, és fogtam vándorlásba az ezer csomagommal. Másodjára jó helyet találtam, csak akkor meg a vonat hozott össze 20 perc késést... nagyon meleg volt, semmi levegő, hát, alig győztem kivárni az út végét, bár közben hallgattam zenét, meg olvastam Agatha Christiet, meg Évát, meg minden egyéb unaloműzési technikát bevetettem :) S bár azt hittem, falra mászok az úttól, az ÖBB dicséretére váljon, hogy a személyvonat vár majdnem negyed órát, amíg a késésben lévő railjet befutott, és az utasok áttipliztek a vonatra... ezért nagyon hálás voltam, 10 perc múlva pedig már az ajtóban állhattam- ez már egyenesen boldogság volt!!

Hazaérve dráma várt: Smarni ott gubbasztott az itató előtt, meg se mozdult, alig nézett rám. Nem fogadott el kaját se, ami nála abszolút nem normális jelenség. Először arra gondoltam, depis lett, hogy itthon hagytam hétvégére, de valószínűbb, hogy valami gebasz lett az önitatóval, és attól lassult be- c opció, hogy felébresztettem, és azért tartott 10 percig, míg újra boldogan rohangált és habzsolásba kezdett, ahogy rendesen. Lényeg a lényeg, magához tért, újra boldog és hidratált (kapott friss vizet, meg biztonsági okokból egy tálkába friss vizet), és én is megnyugodtam. 

Egy mennyei zuhany után ágyba bújtam, és... fél egykor már aludtam is :) 

Ma kipakolás, lustálkodás, aztán fél egyre indulás dolgozni... megérkezni :) Szépen, lassan, finoman. 

Bőrönd bepakolva, különös tekintettel a friss nutella-szállítmányra. Nagyjából hasonló fontosságot élvez a mitnefelejtsekel-listán, mint a telefontöltők, a jegy, iratok, zene, és pénz. Na, ezek is bekerültek a motyóba, úgyhogy nagyon nagy dolgot már nem felejtettem el :)

Elfáradtam derekasan. Klassz volt nagyon ez a hét, csomó király programmal, festettünk tökfejeket, meg labdafürdőben játszottunk, főzőcskéztünk, ma úsztunk... és hát na, el is fáradtam :) Ma még kicsit rákontráztam, elnézve az erőst hegyre emlékeztető szennyestartót, arra gondoltam, milyen szép is lenne úgy visszaérkezni, hogy üres- így hát mosás, szárítás, ruhapakolás is be lett iktatva. Meg Smarnibabát is elláttam takarmánnyal, pár napra kitartó simogatással, mosogatás, szemétválogatás, szendvicsgyártás... most Shrek és kanapé, de hamarosan zuhi, és alvás.

Ó, és olyan meleg van. Olyan, olyan finom meleg a lakás. Odavagyok egészen.

Persze, én már téli felszereléssel nyomom, és bár vannak helyiek is így ezzel, tegnapelőtt viszont rövidnadrágos, mezítlábas gyerekek játszottak a parkolóban, éles sikolyt váltva ki belőlem- és egy audi terepjáróból pattantak ki, szóval nem kifejezetten a nyomor miatt :D Jesszumpepi.

No... hát jóéccakát! :) Megkezdem a levezető kört, mert a 4:40-es kelés és a délig tartó zakatolás szükségeltet némi energiát :)

Legyen nagyon, nagyon szép hétvégétek! 

... meleggel, arany napfénnyel, Kitzbühellel, Schwarzsee-vel, ezerárnyalatú, mézszínű levelekkel, hosszú sétával. Meg nevetéssel, soksok beszélgetéssel, móka-kacagással, megértésekkel, figyelemmel, egymást sminkelő játékkal, pizzasütéssel, koktélozással, táncolással. És még sok minden mással :) Klassz volt nagyon, köszi köszi élet, Ági, és én :)

A héten pedig már csak négy napocska vár engemet munkával és mókával, aztán uccu neki, pénteken hajnalban irány haza!! 

Október, szép vagy. Szeretlek.

Nos, beköszöntött az ősz. Nemcsak a szele zümmög, de esik az esője is, a hójáról nem is beszélve. Egyik napról a másikra fordul át az időjárás egyik végletből a másikba: hétfőn pólóban sétáltam Innsbruckban, kedden kabátban, sapkában és sálban is vacogtak a fogaim. 

Elfáradtam. Ez abban is jelentkezik, hogy megint megfáztam, abban is, hogy nem alszok jól. Keveset is, felületesen is és nyugtalanul. Szerencsére ez a hét csak 4 napos lesz, mert szombaton nemzeti ünnep van Osztrákiában, a jövő hét meg a Halottak Napja miatt, és szombat helyett hétfőn dolgozok, vagyis... robogok haza a pirossal :) Pénteken haza, hétfőn vissza- szabadság! :) 

Az elmúlt három hétben nem sokat írtam, sok minden történt, de igazából a mondanivalóm nagy részét az képezte, hogy: <3 <3 <3. Nos, ez továbbra is kitart:-)

Viszont most más izgi is van: holnap érkezik egy kedves petős lányka hozzám a hétvégére!! :))) Így hát, kissé kicsinosítottam a lakáskát, holnap még mosás, meg bevásárlás a hétvégére... és uccu! :) Nagyon örülök neki :)) Jó lesz sokat csacsogni, csajoskodni, talán kicsit bulizni, főzőcskézni, és sokat nevetni.

Most épp a kanapén kuckózok, a hősugárzó előtt.... és Poirot. 

Ja, a mai délelőtt folyamán életet adtam első szilvásgombócaimnak, nem is beszélve a túrógombócokról! Nagyon, nagyon büszke voltam rájuk :) Szépen egyben maradtak, egy szépséghibájuk az volt, hogy elveszett a só a tésztában, amitől furán íztelen lett, így hát... utánasóztam, a porcukor után :D És akkor, láss csodát, finom lett! Nagyon. Ma magamtól felriadtam negyed hétkor, így volt időm gombócosat játszani :) Meg megnézni a Szörny Rt.-t, és a Corinnát Whoopi Goldberggel- kétszer. Imádom :) Klassz a zene, a mondanivaló, a sztori. 

Most pedig, citromfűtea, bújóstakaró, gyertyafény, kanapé, chill out :)