Lehet, hogy a teheneket Indiában védi szent státusz, de szerintem a legeslegboldogabb életük Tirolban van. A hegyek, a levegő, és önmagában a büszkeség, hogy ikonjai egy mesevilágnak. Tirolnak.

Miután kiélvezhetik a tavaszt és a nyarat a hegyi legelőkön, lehajtják őket télire a falvakba. Régen, ez gépesítés nélkül veszélyes volt, bármikor megcsúszhattak szegény patások, és a szakadékok közt egy még csak nem is halálra zúzott, de akár csak sérült jószág is óriási veszteség volt. 

Így aztán, amikor sikeresen elérték a tehenekkel a falut, hálaadás gyanánt megünnepelték az eseményt. Feldíszítették virágokkal, ágakkal, kolompokkal és füzérekkel a teheneket, jómaguk pedig dézsaszámra öntötték magukba a sört, tiroli muzsika kíséretében.

Ma már kicsi svindli van a dologban, a teheneket ált. teherautókkal szállítják le, és csak először a falu határában díszítik fel őket. Vagyis bár félig turistalátványosság lett az aktusból, de még így is libabőr :) Mert igenis, fontos, hogy az ember tudja, mennyi érték között él, és hogy hálát adjon, időről-időre.

Bocipajtásokért olyannyira odavagyok, hogy nincs rá szó. Talán csak a törpemalac előzi be őket a cukisági listán: azok a bociszemek, rózsaszín orrocskák, érző arcok... plusz még jófejek is :) Nincs viccesebb egy kocogó tehénnél.

Jó, a tavalyi tehenek kicsit kevésbé voltak giccsesek, nade, a cukiságuk megtörhetetlen.

Elképesztő danadajda volt szombaton, és úgy döntöttem, hogy megyek, és megmártózok benne. Úgyhogy belebújtam a csini dirndlimbe, és átsétáltam a szomszédhoz. A kocsmába :D Vagy bár, vagy mi, hiszen zene is volt. 

Jó móka volt, kedvesek voltak az emberek (főleg a férfiemberek), sokat táncoltam,  beszélgettem vadidegenekkel, kuncogtam és úgy általában, ragyogtam. Jó volt. Új, spontán, mókás, élénkítő. És szabad.

A megfázás, vagy valami undok baci kerülget, igazából már múlt hét óta. Úgyhogy azóta a munka mellett tudatos lustálkodás és kúrálás van. 

Ma például Skyfall, mákos guba, Aspirin complex, hősugárzó, mentatea. 

Október van.

A történet kezdetén említeném, hogy az utóbbi hónapok kissé megtépázták az építkezések iránti vonzalmamat. Merthogy mellettem építkeznek, már egy éve. A szokott menetrend így néz ki: reggel 3/4 7-kor gyülekeznek, 7-8 között pedig egy-egy magányos, elszigetelt lapátolás, fejszecsapás, szegecselés, épp csak annyi, ami felébreszt, s mire visszaszenderednék, jön a következő. A magányos tak--- tak---tak ritmust aztán 8-tól átveszi a taktaktaktak, s az, hogy hétfőn leraktak egy óriási betonozót, az külön boldogságomra szolgál, s hogy szorgosan használják is, az nemcsak zajt jelent, de azt is, hogy az egész ház gerendástul rezeg, és ring az ágyam. Najó. Ha meg nem is barátkoztunk, de azért ahhoz képest, hogy sikítófrásszal nyitottam a viszonyt, eljutottunk a gyenge lábakon álló sztoikus közönyig. 

Oly gyenge lábakon állóig, hogy amikor ma este 8 előtt felbőgött egy teherautó az ablakom alatt, majd berezgett az egész ház, kitört a sikítószellem. Kinézve az ablakon rögvest eltűnt a méltatlankodás, tűzoltókocsi, aggregátor, soksok szorgalmas és ügyes tűzoltófiú, nem pánikban, de tempósan rendbe szedte a hacukáját, létra, csövek, egyebek, és... hamar összeröffent az utca alattam :)  

Bennem egy percre komolyan felmerült, hogy esetleg miattam jöttek ki. Éppen sütöttem, és a répatorta formáját rosszul csuktam be, így sütés közben szépen csepegett ki belőle az olaj, amivel kikentem a formát- és ha éreztetek már égett olaj szagot, hát tudjátok, mire értem, mikor azt mondom: ocsmány. . Ezért is, minden nyílászáró tárva-nyitva volt, amikor megérkeztek a szakik, és premier plánban láttam-hallottam az eseményeket- najó, a gerendák amúgyis berezonáltak volna. A szorgos szakik meg csak másztak, másztak fel a lakásba  a másodikra, led-lámpákkal, tudomisén, és valakit hoztak le. Ezen a ponton gyanús volt, hogy miért hiányoznak a lángok, ha esztelen iramban oltják a tüzet. Dehát libabőrös, lenyűgözött állapotomban nem is volt szükséges további látványelem, teljesen lekötött, amit láttam. További 5 perc kellett ahhoz, hogy felébredjen bennem a tudományos szomjúság, s lemenjek megkérdezni, hogy ugyanmár, mi a szösz folyik épp, s ha ők tüzet oltanak, miért nincs tűz. 

S hogy miért? 

Mert gyakorolnak. 

Ezen a ponton az adrenalin felspanolta kis szervezetemből vihogás formájában távozott a feszültség.

És a poénok azóta is csak dőlnek, dőlnek, dőlnek belőlem. 

Például felmerült bennem, hogy a gyakorlatokat hátha itt úgy sorsolják ki, mint otthon a jogsinál a vizsgaköröket, s hogy milyen arcot vágtam volna, hogyha valaki rámtöri az ablakot, hogy keziccsókolom, van-e itten tűz?!

Ami nem vicc, hogy a sütemény hálistennek jó lett, s bár nem irigylem magam a sütő kisuvickolásáért,de azért erre az áldozatra hajlandó vagyok egy jó desszertért.

Ami szintén nem vicc, hogy ezek a férfiak, még annak ellenére is, hogy csak gyakorlatoztak, minden elismerésemet kivívták. Pontosan, szakszerűen, higgadtan dolgozni, ezerféle vészhelyzetben: ez az, ami számít. Nem beszélve arról, hogy a "ki a szexi" listámon egy laza mozdulattal kiütötték a tűzoltók a kézilabdásokat a dobogós második helyről. 

Ma rátaláltam egy új "hobbira": arcfestés. Annyira, annyira mókás volt!! És nem könnyű műfaj, nehéz hibát korrigálni, kevés az idő, és az ide-oda forgolódó gyerekbuksikat nehéz festeni, pláne szimmetrikusan, de az a helyzet... hogy a gyerekek odavoltak, és az örömüktől, én is :) A sugárzó szemű sellő, kutyus, cica, pókember, szivárvány, dínó, tündér, királykisasszony, tigris... hát csudaklassz volt :)

Még meg is vendégeltek minket: grillcsirkét ebédeltünk friss zsemlével. Rengeteg ember volt kint, nagyon jó kis programot is rittyentettek össze, kellemes zenével, ezernyi grillcsirkével, sörrel, bábszínházzal a gyerekeknek... És hát, a mi klassz kis kézműves-arcefstős standunkkal :) Bár nem ezzel foglalkozunk egyébként, de reklám és adományszerző akcióként bevállalták a gyermekház üzemeltetését a főnökeink, és szerintem jól is sült el a dolog, sokakban meg fog maradni szerintem, hogy aha! Ők azok, akik... 

Azért elfáradtam :) És hálistennek sütött a nap, de azért kültéri móka volt, jó kis huzatos helyen, és annyi ruhát vettem fel, amennyit csak lehetett, olyan Michelin-baba szerűen: ennek következtében vagy fáztam, vagy iszonyú melegem volt :) 5-re haza is értem, zuhany, ribizliszörp, és kanapé. Sorrendben :)

Most kókuszos-csokis tejberizs mellett voksoltam vacsira, rotyogó fázisban van már. És még nem tudom, mi lesz a mai progi: Doc Hollywood vagy Örömapa1-2.... sok retro kedvenc :) Mindenesetre: lazulás, kanapészörfölés. Pihi, alvás. Értendő az egész hétvégére :)

SZép hétvégét nektek is! :)

Péntek van. Mondhatnám: PÉNTEK VAN!!! S bár holnap mégdolgoznom kell, de egyrészt az már csak egy nap a hétvége kitöréséig, másrészt meg semmi rutin holnap: arcot fogok festeni :) Lesz egy rendezvény Kirchbichl-ben, és mi fogjuk a gyerekházat csinálni: arcfestés, barkácsolás, rajzolás, és lett volna még akadálypálya és közös torna is, de egyrészt leszavaztuk az aszfalt miatt, másrészt a kolleganőmnek streptococcusa van, vagyis: kidőlt :) De arcfestés... úúúú :) Remélem, klassz lesz, én már izgatottan szörfölök a képek között: kikerestem néhány nagyon egyszerű, gyors mintát az elejére, ha beindul a dömping, és pár hosszadalmasabb munkát, pl. Pókember, Oroszlánkirály... hú, hát :) Mókára, fel! :) 

A megint felbukkant streptococcusra extra adag szaunázás és c-vitamin volt a reakcióm, és lekopogom, működik. Ma sütött a nap :) Ez nagyon jó, mert így, bár tegnap megfogadtam, hogy előkeresem a télikabátomat, letettem minden ilyesmiről :) Remélem, kitart ez a melegfront holnapig, mindenesetre vettem ma egy fél literes termoszt, és megkreáltam a bundabugyis szerelést is, amennyiben mégis jegesmacis idő lenne: szabadtéri lesz félig a  mókakacagás.

Ma este: levendulás zuhany, melegszendvics, citromfűtea, Monk felügyelő auf Deutsch, és... alvás :) A gyógyító, pihentető, felemelő fajtából, kérem szépen.

Hú, hát rekordideje nem tudósítottam. Most dióhéjazok, s eztán igyekszem lépést tartani magammal a publicitás terén is :)

Két hetet nyaraltam odahaza, ami nagyon, nagyon jó volt. Volt benne ultraintenzív szeretgetés otthon (még egy szülinapi meglepipartyt is összehoztak nekem, hát nem világédik??! :) úgy meglepődtem, hogy szerintem a szám is tátva maradt, semmilyen jelre nem fogtam gyanút... hátnahát:);  volt néhány nap Egerben, kis borkóstolás, kisvasutazás, nagy vonatozás, egerszalóki pancsolás; pesti csavargás az én drága húgommal, barátnőzés, majdnemtetoválás; végre kipróbáltam a Cserpes tejivót (habos kakaóóó, jajmamám), és hát, úgy összességében, úgy éreztem magam, mint hal a vízben. 

Az egyik csúcsok csúcsa az volt, hogy eljutottam Hot Jazz Band koncertre... egyszerűen imádom :) Számomra az aranykorszak ez a zene, a tökéletes időutazás a 20-as, 30-as évek. Vicces volt, Tatán voltunk a koncerten, és az emberek csak álltak mozdulatlanul, néha-néha bátortalanul megmozdultak, de amúgy alig valami- hát én meg, természetesen nem is akartam, de nem is tudok nem táncolni, ha zenét hallok, pláne, ha jót: akkor mozogni kell, nincs mese. Így esett, hogy fényes nappal táncra perdültem az Öreg-tó partján:) Ooooolyan jó volt!!

Azért a pesti kiruccanás végső konzekvenciája mégiscsak az volt, hogy jó, jó, de a legjobb messze lenni tőle. A Blahán a lépcsőre pisilő hajléktalan, a Deák tér átható szaga, és valahogy általánosságban, valami fojtott élet-halál harcot vívó hangulat. Mondjuk Budapesthez elég szoros szálak fűznek, mert bár csak 4 évet éltem ott, de kialakult a szeretlek-utállak kapocs, aminél, szerintem nincs erősebb :) Imádom a pörgését, a balzsamos dunaparti levegőt, a kézműves fagyit, a Váci utcát, a Rendházat, a barátaimat benne, az 5-ös buszt, a 2-es villamost, és még megannyi más dolgot... 

Igyekeztem a két hétbe belesűríteni soksok baráti találkát, annyira béna helyzet, hogy évi 5 hétbe kell belezsúfolni minden személyes lehetőségét a kapcsolattartásnak, és hogy még így is, van, ami nem sikerül, pedig jó lenne (ezúton is bocsi Evelin és Hajniii :( ) 

Aztán, hát csak eljött a nap, amikor útnak kellett indulni. Őstehetség vagyok pakolásban, de ezutóbbi ténykedésemre irtó büszke vagyok, mert bár hitetlenkedő-fejcsóváló pillantásokat gyűjtött be a bőrönd mellé felhalmozott CUCC, mégis, minden befért a kicsi bőröndömbe :) Értsd: Gyuri bácsi gyógyteái, egy bakancs, egy sportcipő, egy kabát, egy táska, aviláglegjobbháziszalámijából két rúd, meg egyebek, sőt, a hátizsákomba még egy csokor vérehulló fecskefű is került ( a tyúkszem, nem jó barátom- csak egy kis minike próbálkozik a talpamon, de nem hagyom élni.) - hát a salzburgi pályaudvaron mindenki nagy szemeket meresztett a kis bezacskózott "növénycsokorra". A kelet-európai díler ingázik.

Na, aztán felkerültem a vonatra, ami hétfő délben is tele volt, úgy értem, hat vagon egyesével kb. 120 hellyel-tele volt. Hétfő délben. Elképesztő. Csekély nyolc órás utamon befizettem a Tirol-túrára is: a vonat, amivel jöttem, a Salzburg-Hopfgarten közti 1ó 20 perces távot 3 óra 15 perc alatt teszi meg- mondhatnám, hogy nem vigasztalt a táj se a hosszú útért, de frászkarikát! Elképesztően szép helyeken jöttünk át, de komolyan, néhol mintha félbevágták volna a sínek kedvéért az őserdőt, párszor szinte éreztem, ahogy egy egy boci benyal az ablakon, nem is beszélve a vízesésekről... meseszép, feldolgozhatatlan szépség, és egyszerűen nem és nem csillapodik ez a lenyűgözöttség, szájtátós csodálat. Álomszép ez a Tirol, na. 

A 8 órából 8, 5 lett, de mivel közben eszeveszett iramban a szülőkkel egyezkedtem beosztás ügyben, beosztást írtam mindenkinek, és Halló, halló albumot hallgattam rongyosra á la Hot Jazz Band, nameg Harry Pottert olvastam (igen, ez is a boldogság egyik vállfaja), kevésbe gyötört az unalom, jóllehet, a fenekem többször is elzsibbadt. Zuhi, alvás... aztán másnap a katarzis értékű ráeszmélés: már megint itt vagyok. A szép lassú asszimilálódási folyamat gyanánt a reggeli tea elfogyasztását az ablakban ejtettem meg, közben nézegetve az ébredező falucskát. Mindezt ütemes, mély ki-és belélegzésekkel tarkítottam. A gyors asszimilálódás jegyében pedig hűtőt takarítottam, majd elmentem dolgozni. 

Azóta már túl vagyok egy év eleji kupaktanácson, meg az első munkahéten. Zajlik az élet :) 

A hétvége takarítással, ill. a téli-nyári cuccok cseréjével, mosással, főzőcskével zajlott. Apropó: megalkottam a thai halas szószt: kurkuma, fahéj, gyömbér, erős pista, reszelt kókusz, pici joghurt keményítővel, sok, apróra vágott zöldség, és jóétvágyat! Nagyon finom lett :)Tegnap voltam moziban, a Red 2-t néztük- egy darabig én, aztán jött még egy pasi :) Érthetetlen, de hétfő 4-kor kevesen járnak moziba- dehát nekem a hétfő a vasárnap :) Nagyon jó volt, jókat vihogtam :) És újra meg kell állapítsam, rajongok Anthony Hopkinsért... Majd fellelkesedve az akciófilmen, hazaérve át is csattogtam a konditerembe. Gondoltam, ha lefárasztom magam fizikailag is, akkor jól alszok majd, meg könnyen elalszok. Hát, meg még mit nem. Kettőkor sikerült elaludni, 8-kor meg arra ébredtem, hogy remeg a világ, de úgy konstans, tehát nem földrengés. Ebben a nyugodt tudatban félálmodtam még msáfél órát, mielőtt kiintegettem volna a betonozó brigádnak. Hogy mitől rezonált be az ablak, a padló, az ágy, és úgy alapjában véve az egész ház, ahol lakok, hát rejtély... de megfizethetetlen élmény volt. 

A konditerem meg csodás volt, mivel kimaradt majdnem 3 hét, hát szinte nulláról kezdtem megint, de tegnap, erős fogösszeszorítás és heveny izomremegések kíséretében, de már majdnem hoztam, amit kellett :) És ez oooolyan jó érzés. 

A ma esti program: torilla!!!! úúúú :) Még sose csináltam, de avokádókrém is kerül mellé, tök fini lett :) Jó falatokat, étvágyakat és vágyakat kívánok nektek, szép estét! :) 

Megörülvén a hétvégének, úgy döntöttem, felszállok a vonatra, és elpöfögök Innsbruckba. Így is tettem. 

Hát többször fogok menni :) Az út kb. 50 perc volt, és az óváros gyalog is kb. 15 percre van a pályaudvartól, ami elég sétabarát városra vall.

Első körben utam a Silpark nevezetű plázába vezetett, ahol egy-két órát jólesett nézelődni, s bár egy miniszoknya és egy csíkos póló kivételével semmi szezonálisat nem találtam, mégis feltöltődtem. Nem, mintha nagy plázás lennék, de egy hónapnyi "FALU" után élveztem az urbánus feelinget. Ahogy leszálltam a vonatról, ez volt az első, ami az eszembe jutott útközben: "Hát, ez már nem a jó öreg mocsár". Na igen, mindenkinek megvannak a maga klasszikusai :) És hát, találtam Nordsee-t is, a fish& chips.. az nagyon finom :)

Ezután az óváros felé vettem az irányt. Elképesztően gyönyörű ez a város. Mintha egy eszményi terepasztal közepéből lehetne megcsodálni a világot: szinte már annyira "ideális" és pazar, irreális a szépsége a tájnak...Úgyhogy lassítottam a tempón, mélyeket lélegeztem, és nagyon, nagyon ellazulva boldogságoskodtam már csak a puszta létezésem okán is :) Aztán jött a fagyizó, ahol az olasz cukrászfiú kis spalettával rózsa alakú fagyit adott a kezembe, a fahéj illatú kis sikátor, a folyó, ami gyönyörű a hegyekkel... és aztán, mielőtt indultam volna vissza a vonathoz, összefutottam teljesen spontán a kolleganőmmel. Úgyhogy nem mentem haza. Helyette elcsábítottak bulizni. Naná, hogy igent mondtam :) 

Némi csajos készülődés után (mit vegyek fel, mi legyen a hajammal, jó-e a sminkem), amiben teljes mélységében nem tudtam részt venni, hiszen kizárásos alapon választottam ruhát, mivel csak egy váltás ruha volt nálam, és mert a hajammal sok mindent nem lehet csinálni... Ugyanakkor, mert egy poénos búcsúpartyba mentünk, gondoltuk vicces lenne műszempillát felragasztani. Hát totálbrutál volt, eleinte úgy éreztem magam, mintha pillangószárnyakat ragasztottak volna rám, utána viszont hirtelenjében transzfesztita pasik jutottak eszembe ilyesmiről- annak ellenére, hogy viszonylag természetesen mutatott rajtam. Hát ekkorákat már rég kacagtam :) A buli is, az emberek is cuki voltak, mivel Mallorca volt a téma, volt medence (negyed óra után csuromvíz voltam- ennyit a váltás ruháról...), meg tök színesbe öltözött nyaraló barbie-k és kenek... jó néha így spontán belecsöppeni egy társaságba, elég frissítően hat sok vadidegen embert egyszercsak megismerni :) És még táncolni is elmentünk. Hát full extra :)

Reggel kinéztem az ablakon, és megintcsak pompás kilátást találtam... igazán el vagyok kényeztetve :) Összekészülődtünk, megreggeliztünk egy kávézóban, vonatra fel, és... kivételemmel mindenki végigaludta az utat :) Én hazaértem, összepakoltam a strandos cuccaimat, egy kis friss gyümisalit, bringára fel, és uccu a strand. Egyébként a bicó nagyon fura, de nemcsak azért, mert férfi vázas, valahogy a lánc is fura, meg a kormány túl érzékeny... persze őstehetségtelenség vagyok bicózásban, de!! Odaértem :) Úsztam, olvastam, napoztam... majd megint haza :) 

Picit összepakoltam, vacsiztam, elmosogattam... most lazulás, elcsitulás :) 

Holnap vacsizni megyünk a munkatársakkal... suhú :) Pénteken pedig irány surány, megyek haza. Juppiájókájé :)

... s ó, miért nem teszi ezt gyakrabban?!

Hát bizony, az osztrák tesóknál Mária mennybemenetele munkaszüneti nap. Ez több, mint klassz. Már tényleg vészesen érzem magamon a kimerülés jeleit- ma itthon tunyultam aktív-passzívan, de feltöltődősen, suhú :)  9-ig alvás, olvasás, főzőcskézés, mintagyűjtögetés a tetováláshoz (ooolyan szép lesz!!), egy kis Skype sok vihogva nevetéssel, és mennyei desszert is készült. Túrókrém babapiskótával és friss gyümölccsel, és tényleg nagyon, nagyon finom lett.

Épp a hétvégét tervezgetem... vagy kirándulok egyet hátizsákosan, vagy bevonatozok Inssbruckba, esetleg elmegyek egy napot élményfürdőzni- még nem döntöttem, csak azt, hogy tökjó lesz :)

Szép nyári napocskákat!! 

Valahogy az utóbbi időszak megtréfálja az időérzékemet. Pl. most néztem, hogy utoljára júliusban írtam, pedig úgy éreztem, nem telt ennyi idő azóta. Pedig de. 

Sok a munka, de egyre ügyesebben kapcsolok ki. A héten pl. kétszer is felkeltem reggeli edzéshez,ami nagyon jót tesz: éberen, és fitten kezdődik a nap. Sokat olvastam, Smarnit figyeltem, voltam pisztrángozni... mmm :) 

Épp egy hete volt a szülinapom, ami murisan telt. A kedvenc kávézómban szerettem volna megregggelizni, forró csokizni- de épp aznap csak 1-től voltak nyitva, úgyhogy cserébe vettem a csúcsszuper pékségben egy túlcsokis és egy túrós-áfonyás muffint, tiroli kakaót, és jó étvággyal megreggeliztem :) Ez a kakaó, ez egy világkincs. Habos, krémes, nem az az adalékanyagoktól ízes, hanem: igazi. Anyáék küldtek képeslapot, amit még pénteken kaptam meg, és mert ráírták kétszer is, hogy csak aznap bonthatom ki... hát megálltam :) Nehezen. Nagyon örültem neki, valahogy ezek a gesztusok még inkább megkoronázzák a mondanivalót- és ezzel azért nem azt mondom, hogy nem hatódtam meg a rengeteg facebookos köszöntéstől. De azért, na :)  

Délutánra matinézás volt a program néhány kedves ismerőssel: kávé, torta, és egy mini képviselőfánk szerű süti eperkrémmel, tejóég, de finom volt. Kis szieszta, majd smink, frizura, dirndli ruha, és irány az éjszaka.. A Jahrmarkt ebben az évben a szülinapomra esett, ami azzal is járt, hogy rekord mennyiségű "boldog szülinapot" típusú italmeghíváson estem át, a vursli céllövöldéjében lőttek nekem rózsát műanyagot, persze), vadidegen emberek a vállukra emelve énekelték hogy "Happy birthday to you", zillertaler Hochzeitsmarschot táncoltam egy nigériai fiúval, aki Bécsből jött, és Lederhosen-t viselt. Ezek az est csúcspontjai voltak, de említhetném még a vihart is, ami kétszer is elkapott minket, jóllehet, már két hete egy csepp, nem sok, annyi eső se esett... és mire eszembe jutott az órámra nézni, már negyed egy volt, és vége is volt az első 24 éves napomnak :)

A mai nap nagytakarítással telt. Ritkán kap el a kapitális tisztogatási láz, de ha igen, akkor aztán derekasan: ma ablakpucolás, függönymosás, konyha-és fürdőtakarítás volt a porondon. És levezetésképp feltettem egy húslevest (Ezúttal a csirkenyakat kiszorította egy formás pulkyacomb. Méreteiből ítélve babapulyka volt, dehát ugye, egy hazai pulykacomb a tepsibe se férne bele, nemhogy egy lábosba). És csirkepaprikást. Mmmamám, de milyen jó volt :)

Az est további része a wellness jegyében fog telni, forró zuhany, arcpakolás, körömlakkozás... Tegnap 20 fok volt, eső majdnem egész nap, de ma már napos, fincsi idő volt, és holnapra még melegebbet mondanak. Meglátjuk. Én azt remélem, nagyon klassz idő lesz, előkereshetem a bikinimet, és irány a tó... :)

Szép hétvégét!

Ahhoz képest, hogy vasárnap 22 fokot jósoltak szerdára, ma lazán volt 30 fok. Ezt cseppet sem bánom. Nyár van. Amit bánok, hogy még itt is kiégnek a mezők, földek, hát elképzelni se merem, mi lehet otthon. Ideális lenne minden este csendes eső, majd napközben 30 fok :) Ma kimentünk a gyerekekkel a játszótérre, de annyira meleg volt, hogy arany szíveim csak ültek a padon, játék helyett az árnyékban... úgyhogy erdei séta lett az akcióból :) "Hazafelé" az iskolába vettünk uzsira friss görögdinnyét, hát betojás, milyen egészséges életmódra nevelést kapnak első kézből :) :) :)

Na persze, annyira kipurcantak a laza 9 órás kis naptól, amiben volt kirándulás, akadálypálya építése, közös főzés, biciklizés és toronyépítés, hogy az utolsónak maradt kisfiúnak lehúztam a rolókat, bemászott a vízágyba, és bekapcsoltuk a buborékokat fújó oszlopot, ami kül. színekben pompázik, és a hazamenetel előtti negyed órában csak azt figyeltük, épp milyen színre vált a masina. Hát klassz kis kütyü :) Sajnos év közben nem lehet chill outra használni, mert egy SPZ-osztályé, de a nyári szünetben ki van használva rendesen ebéd utáni sziesztákra :)

Hazafelé beléptem a gyógyszertárba zsályateáért, mindjárt főzök is egy adaggal. És... ajándékot vásároltam :) Nekem :) Egy gyönyörű kis L'Occitane csomagot shea vajas kézkrémmel, rózsás testápolóval, mandulás samponnal és tusfürdővel... jajj, mamám, de mennyire finom :) 

És húslevest vacsoráztam, fehér mártással és főtt husival ráadásként... finom :) És szinte hihetetlen, de még egy kis wc- puceválás is belefért, és el is mosogattam... váó :) heti rekord!! és még egy arcpakolás is felkerült rózsás orcámra :)

Most pedig... keresek egy jó kis könyvet :)

Na hát, újabb munkahét pipa. Ez a 41 órás beosztás kicsit túllőtt a célon, utólag belátom, de túlélem. Főleg, hogy én írtam így :) Meg hát, kell-e ennél jobb katalizátor arra, hogy megtanuljam a munkámat, minden teendőjével szögre akasztani a munkaidőn túl? És lazítani, próbálj meg lazítani... 

A lazítás jegyében a héten nem egyszer, de sokszor ért az este 9 órakor az ágyban, a könyvet meg kábé csak alibinek vettem a kezembe. Viszont tegnap kirúgtam a hámból: szabadtéri mozi, előtte büféasztalos vacsora, skót zenekar, szoknyástul-dudástul, és egy jó-érdekes film: Angel's share. Irtó klassz kis este volt. A néhány órás, többnyire forgolódásból álló éjszaka már nem annyira :) 

Gondoltam, majd délután bepótolom. Hát nem. Hazaérve a bevásárlásból, egy családnak is elegendő gyümölcsmennyiséggel a táskámban, lelkesen belevágtam a kókuszgolyók gyártásába. Mondanom sem kell, lelkesedésem nem volt hosszú életű. A negyedik golyónál már utáltam az egész ragacsos mindenségét a folyamatnak :) Viszont nagyon fincsi lett. Holnap ugyanis: irány a hegy!! Mint Heidi: hegyi tóban fürdés, szabad ég alatt alvás. Nem mint Heidi: grillezés, borozás. Katharina, és egy übercuki párocska szuper társaságában. Húúúúúú :)

Annyira tombol a hőség itt is, hogy háromkor még összepakoltam a kis hátizsákomat, úszóholmistul, gyümölcsöstül, vizestül... és elindultam a tóhoz :) Fél órát sétáltam, dehát levett a lábamról a hely. Csodálatos hegyek között egy tiszta hegyi tó, még épp elviselhető embermennyiség, gyerekeknek külön kialakítva dühöngő medence. Hát leírhatatlan jó volt úszni egyet, majd leheveredni a kis törölközőmre, elővenni a könyvemet, meguzsonnázni, és hazasétálni... Legközelebb bringával megyek:-) Az egyetlen fostalicska az volt, hogy légy nagyságú bögölyáradat van errefelé a vizek környékén... fájdalmasan csípnek, és nem tágulnak az ember mellől, míg meg nem harapják. Bremsen-nek hívják.

Nekiláttam a holnapi hátizsákom összeállításának... hát, sokáig nem jutottam :) Viszont a gyümölcssaláta isteni lett- mondjuk az elfogyasztásához bevállalhatnék néhány éhes szájat :)

Szép hétvégét! Tessék sokat pihenni, hűsölni, frissíteni.