Hétfőn elmentem bőrgyógyászhoz, életemben először megmutatni egy szakértőnek néhány száz féltve nevelt anyapettyemet. Gyönyörű volt a város... havas, napos, mesés. A bőrdoki sokkal kevésbé nyűgözött le. Nem az volt a legnagyobb baj vele, hogy 65 felett volt, fekete, ill. 5 centis lenőtt ősz hajjal, ki-be kukucskálós fehér nővérkeköpenyben, és olyan mogorva, mint a pokróc. Az viszont már igen, hogy GOLYÓSTOLLAL jelölte-karistolta be a 3 furi anyajegyet, amit talált, tiszta tetoválós feeling volt :) És nagyon hülyének nézett, mikor kétszer kérdeztem vissza, hogy mi a teendő ezután. Én ugyanis, kételkedtem elhinni a fülemnek a hallottakat :D Tudniillik, hogy menjek vissza a háziorvoshoz, majd az kivágja őket. És a bőrgyógyászhoz majd csak egy év múlva menjek vissza kontrollra. Ezen a ponton már tudtam, hogy az együttműködésünk itt véget is ért :) Nem hajt a tatár, én inkább elmegyek otthon bőrdokihoz. 24 évig nevelgettem a pöttyöket, ennyire igazán nem sürgős. Pláne, hogy itthon kontrollt tartottam, és nem is csúnyák, amiket bejelölt :)

Tiszta oroszos rendszer. Vagy nem is tudom milyen. Épp a bőrgyógyásznak kéne speciálisan ilyesmikhez érteni, mint anyajegy-eltávolítás, nem elküldeni a HÁZIORVOShoz, hogy az milyen remekül ért hozzá, ne aggódjak. Aggódni, na, azt nem. De hogy nem megyek el, az is tuti. Azt hiszem, borzasztó páciens vagyok. De Tirol megtanított arra, hogy kerüljem el az orvost, ha egy mód van rá. 

Viszont kilépve a rendelőből már sokkal jobban szórakoztam az eseten, nem beszélve a mennyei kebabról, amit az elfelejtett reggeli után délben isten áldásának éreztem :))

Aztán még átbumliztam Wörglbe. Kicserélték az olvasót... igazából szó nélkül, bár sajnos ugyanolyanra, remélem, hogy nem szériahiba. Arra gondoltam, elnevezem, mert a név már személyes kötődés jelent, akkor pedig talán a kütyü is méltóztatik lelkiismeretesen működni :) Úgyhogy hétfő óta van a Glória, az olvasó. Szerelmünk azóta is töretlen :)

Kezdenek szállingózni a síoktatók... meg a hó, meg a turistacsoportok :) Szezon indul!

Tegnap roppant nőies vacsit találtam ki magamnak: otthoni disznósajtot, héjában sült krumplival, hagymával. Nos, igazi szürreális éjszakám volt... nemcsak, mert még reggel is köveknek éreztem a lenyelt falatokat a pocakomban, nem. De az álmok, tejóég :) Ha azt mondom, hogy álmomban el kellett mennem az Olvasmányt felolvasni annak az esperesnek, aki még 9 éves koromban meghalt, akkor nagyjából sejthető, milyen mélységű bugyrok éledtek fel lelkemben :D Dúúúrva. No more röfisajt, jó ideig. Pszichedelikus szer :D

Most pedig... zuhi, légyott Glóriával, és- alvás. Olvasmány nélkül. Kövek nélkül. :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.