Két napja esik. Eltiporhatatlan derűmet tán az is okozza, hogy az új gumicsizmám szuperkényelmes, és megmagyarázhatatlan módon szexis, már amennyire ilyesmi egy gumicsizmával megeshet. És hát, szombat van. És én csak kedd délután dolgozok. Perfekt.

Sok-sok lustizást ütemeztem be zsúfolt beosztásomba, holnap egy laza kis sprintedzést, körömszöszölést, lakkozást, arcpakolást, hajgöndörítést, léleksimogatást. Ó, és még szót sem szóltam a mennyeien isteni gombás spagettimről. Mamámmm :)

Ma ezenkívül lingvisztikai babérokra is törtem. A tiroli gyerekeim velem éneklik az Aki nem lép egyszerre c. hungarikumot. Jó, hát na, azért nem tökéletes még, de sok szó tisztán kivehető belőle :) És tekintve, hogy pl. a Down-kóros kislányom egyébként thai-tiroli halandzsanyelven beszél, azt is skandálva, mégis tisztán mond magyar szavakat, összefüggően, hát ezzel együtt, ez egy csúcsok csúcsa. Én meg élvezem, hogy magammal vihetem a hazámat a hangommal. Cifra palotástúl, két szál pünkösdrózsástul, Pál, Kata, Péterestül. Mind az enyém. Nem beszélve, hogy Én vagyok az, aki nem jó, meg hogy Fecskemadár sej-haj, és hogy Elment a szeretőm... 

Esti feltöltődés gyanánt ma megtalált engem az Ízlések és pofonok c. cuki amerikai romantikus vígjáték. Dráma. Meg minden. Nagyon édes a történet, és élvezem, hogy értem. Jó, hát nem tökéletes, de ha már tudok nevetni a poénok nagy részén, az számomra a nyelvtudás vágyott csúcsa :) Nyelvtan, igeidők keverése mind felejthető számomra, de a humor...létfontosságú, így hát kell.

Reklámidőben Palvin Barbi kacérkodott szembe egyszer csak a képernyőről, és mint mindannyiszor, amikor valami szuper, és magyar dolgot találok itt, nagyot dobbant a szívem. Örömömben, és büszkeségemben. Mikor az olimpia ment, és még nem volt tévém, csak a fitnessben követtem a hajrát, majdnem elpityeregtem magam Hosszu Katinka érmén, a szobabiciklin küzdve a kilométerekkel. Nemrég bukkantam rá, Kundera hogyan is éli meg azt, amikor átértékelődik, mi az, amit hazádnak érzel.

" Tegnap még azt hitte, hogy a megkönnyebbülés pillanata lesz. Hogy boldogan megy el innen. Hogy elmegy valahonnan, ahova véletlenül született, és ahova nem tartozik. De ebben a pillanatban tudta, hogy egyetlen hazájából megy el, és nincs másik."

Hát, az utolsó mondat az enyém ebből, de gyönyörűen ír Kundera, így hát, kellett az egész idézet. 

Nincs másik, viszont bennem él a sajátom. Érdekes, de tényleg mindenünk megvan, amire szükségünk van. Mindig.

Reggel arra ébredtem, hogy rezegnek az ablakok a hálómban, mert a kukástraktor tolat. Nem vicc. Majdnem túltettem magam a kora reggeli ijedelmen, de akkor elkezdtek a szomszéd építkezésen betont törni. Ezen a ponton ingott meg a füldugómba vetett bizalmam, és megadtam magam a reggelnek. 

Ma harmadszor próbáltam meg telefont venni. Ha valami háromszor nem sikerül, akkor már elkezdesz gyanakodni, hogy talán nem véletlenül próbálnak neked valamit megspórolni. Mikor tenyérbemászóan udvariasan a fiatal csávóka megjegyezte, hogy nem írhat velem szerződést, mert túl FRISS a lakcímre bejelentkezésem, és vissza kéne menni a hivatalba, még egy ezredik igazolásért... akkor megköszöntem a szolgáltatást, és kifaroltam az üzletből.

Aaaaannyira cuki bikinifelsőket találtam a H&M-ben :) :) Nyárra kész vagyok. A nyár még nincs kész rám, de eljön az én időm is, amikor nem 15 fok lesz itt :) Mint most.

És:::: csirkeaprólék!!! Majdnem felsikítottam a bolt közepén. Zúza, csirkenyak. Még a láb hiányzik a teljes boldogságomhoz, de ez már, ez már csúcs :) 10 hónapja kerestem a húsleveshez ilyen apró csodákat, hogy igazán "hazai" legyen. 

Tök jót edzettem. Bár érzem, hogy nem vagyok fitt, 5 perc ellipszis tréner után folyt a víz rólam, de jól esett. Nem beszélve az infraszaunáról. Mmmm :) Kezd rajtam látszani,hogy mi az aktuális kedvenc szabadidős tevékenységem, pl. ma bikinipróbálásnál sikítozás helyett jólesett próbálni :) Ez valami új, és jó :)

Fő a leveském. Bár nem tudom, hogy fogok egymagam megenni 11 (!!!) csirkenyakat. A macskák szelleme majd megsegít :)

Kedd este nem hittem a fülemnek, amikor háromnegyed nyolckor felébresztett az ébresztő. Hosszú percekig félálomban kutakodtam olyan érvek után, amik felkelésre bírtak volna. Előző éjszaka 3, 5 órát sikerült aludni, és állati lemerültnek éreztem magam. Utólag kiderült, még nagyon is sok energiám volt :) Nyolckor végülis kissé kelletlenül kikászálódtam, nyugisan megvacsiztam, majd negyed óra alatt összedobáltam a cuccaimat a májfaállító bulira, kábé 2 perc alatt smink, frizura, dirndlibe belekerülés, és uccu neki, már úton voltam a vonatra. 

Vicces volt, hogy a vonaton a velem szembeni ülésen egy angol csajszi ült, aki Kitzbühelben tanít. De egész sokat beszélt németül, és a kalauzzal nagyon cukik voltak :) Mindig visszajött hozzá, míg le nem szállt, és erős szimpátia terjengett az egész vagonban tőlük:) Jó volt látni. Aztán sajnos a lány leszállt Kitzbühelben, ahol én is, és nem történt köztük semmi több. Azt hiszem, néhány találkozás célja nem a beteljesülés, hanem a felébresztés. Hogy érzed, élsz, minden lehetőség a tiéd, és kinyílik a világ, kívül-belül.

Nagy nehezen megtaláltam a helyet, ahol Katharina várt rám, és nem viccelek, kertek alatt jutottunk el a "célhoz". Ami egy nagyon nagy sátor volt. Beléptünk, és majdnem visszafordultam. Icipici levegő se volt, csak füst, és emberszag. Borzasztó volt. Aztán ez lassan kiment a fejemből, mert nagyon cuki a baráti társaság, akikkel megint találkoztam :) Sok lány, barátostul. Kedvesek, nyitottak. Pl. meghívtak egy kis hegyi bungallóba hétvégére, ugyanezzel a társasággal. Előtte egyszer találkoztam ezzel a sráccal és a barátnőjével, annak is már 9 hónapja. Épp a szülinapomon, egy kerti moziban. Nagyon cukik voltak, és meglepően intelligensek és tájékozottak sok mindenben. És meghívott egy sörre :) Amúgy nem szeretem a sört, de mivel itt van Huber sör, hát azt azért ki kellett próbálni. Tehát meghívtak.

Annak az esélye viszont, hogy egy magyar lány eljön Tirolba, és ott egy angol fiúval ismerkedik meg, egy sramlizenétől és sörszagtól úszó sátorban, szerintem úgy kábé gyök kettő. És mégis. Érdekes az élet, és érdekes, hogy minden részletében tökéletes. Hallelujja :)

Tegnap a kertben majálisoztunk: sütöttünk kuglófot, kávéztunk, pingpongoztunk, gitároztak a fiúk, mi énekelgettünk, röpiztek. Nagyon édesek ezek az emberek. Hálás vagyok értük. Az az érdekes, hogy otthon nem volt ilyen felpezsdült társasági életem, mint itt. És pedig én ki is esek kicsit, mert azért nem ott lakok, igaz, 25 perc alatt vonattal a városban vagyok. De nem vagyok ott minden hétvégén. És mégis. 

Este pedig hazahoztak, és megnéztük Solát, a kuytalányt :) Nagyon édibébi :) És éjjel végre rendesen aludtam. Érdekes náthám van: napközben mintha nem is lenne, de éjjel nem tudok aludni tőle, nem segítenek orrcsöppek se, meg a felpárnázott fekvés. Nade. Ez van.

A mai manőver: krumplifőzelék. És viráglocsolás, és összepakolás, és elmegyek a hivatalba is bejelentkezni a lakcímre. És pihen, és élvezi a pillanatot. Meg mindent, ami van.

Szép napot! :)

Mára 26 fokot jósoltak. Van vagy 12. 

Először szoknyát, rövidujjút vettem fel, bízva az előrejelzésben. Aztán szerencsére kinyitottam az ablkaot, így rájöttem, hogy ez bizony nem lesz jó, eléggé hideg van kint. Farmer, rövidujjúban, sállal együtt is olyannyira nem jött a 20 fok feletti napos idő, amit ígértek, hogy első, nem tervezett vételem egy kardigán volt. És nem kívántam valahogy a fagyit se :-)

Ma némi shopping volt porondon, mert még márciusban sikerült földre pottyantanom szegény, egyébként is meggyötört Toshikát, és bár szerencsére nem lett komoly baja, de kitört valami a lemezolvasóból, és nem csukódik az ajtaja. Mert éljen a kreativitás, cellux-szal leragasztva működésre bírtam, dehát azért ez nem volt az igazi. Tehát: DVD-lejátszó. 

Wörgl nagyjából Tatabányához hasonlítható szedett-vedett város,a környező pazar hegyeketkivéve, bevásárolni viszont praktikus. Igaz, a Media Markt a központból jó 20 percnyi sétára van. A Kika, az Interspar, Möbelix, és társaik úgyszintén. Séta közben elég eklektikus világba csöppentem: egysávos úton autók száguldoznak, csomó plakát, pörgés Mellette legelő, tehenek. Elképesztő :)

A lejátszó működik :)

Holnap megyek majd valami májfaállító összejövetelre Kitzbühelbe :) A mai vacsi halsaláta. És miért vagyok oooolyan álmos? :)

Ó, még egy örömhír: minden tele van pitypangokkal. Ami ki tudja, miért, de Löwezahn névre hallgat itt: oroszlánfog. 

Nagybetűs tavasz van. TAVASZ. Napsütés 26 fok, napsütés. Meg persze fél óra alatt beboruló ég, zápor, egyebek. Aztán megint jó idő. És az eső sem borít ki különösebben, hiszen végre kipakoltam a cipőimet is, és megvan a csodaszép fekete gumicsizmi is. Hejehuja :)

Jó barátom, a főn, ma megint munkába állt. Én egész nap lassú voltam, reakcióidőm a duplája, fülledt, eső előtti idő. A gyerekek is hozzám hasonlóan fittek voltak. Meg mindenki. Ma össze kellett volna borulni a terem közepén, az utolsó megkérni, terítsen ránk takarót, és indul a sziesztaaaa. Hát, nem így történt :) Sőt, ma kondizni is elmentem még munka, munkahelyi szervezés után. Gondoltam, ha már ma agyilag zokni vagyok, legalább mellé még fizikailag is lefárasztom magam, jó alvás, és utána minden kerek a világon :) Így is lesz, plusz fő a túrógombócka.

És találtam Monkot a német tévében, úgyhogy, jippííí :) 

Ha jobban meggondolom a dolgot, eddig már 18-szor költöztem életemben ( ki-be, oldalt, vissza). Rutinosnak már rutinos vagyok, de nem a kedvenc elfoglaltságom. Frusztrálttá tesz, hogy mindenem zsákokban, dobozokban van, és hogy rengeteg, rengeteg a cucc. És valahogy ez egy nagy, kövér szimbóluma a változásnak- és a változástól való félelmet is remekül előpiszkálja. Ami igazából szintén jó: az, hogy nincs állandó, meg biztos, először pánikhelyzetet indíthat be, belelazulva viszont, felszabadulttá tesz. Szabadság, határtalanul. 

Szóval, ülök a kupacok tetején, eszem a zacskós leveskét, 5-kor pedig jönnek segíteni átcuccolni a régi lakásomba. Szép, új tavasz :)

Szép napocskát!

Süt a nap, ma két órát "napoztam" az erkélyen spagettipántos felsőben, Harry Potterrel. Szőlőeszegetéssel, otthoni bodzaszörp iszogatásával egybekötve. Töltődés közben eszembe jutott, hogy megnapoztatom a kristályaimat is, rájuk fért nagyon. És elcsábultam sétálni is- G-Y-Ö-N-Y-Ö-R-Ű az idő. És lágy, balzsamos a levegő, endlich ist der Frühling schon da! :) Annyira, annyira hosszú és kemény volt ez a tél- most minden egyes apró tavaszi csodafoszlányért óriási hálát érzek. 

Tegnap már voltak biztató jelei ennek a jó időnek, de azt nem gondoltam volna, hogy beüt a május. És: mégis :) Még jó, hogy az esernyőmet itthon hagytam, megkímélve a teletömött kis tatyómat a kínok kínjai közti túlpakolástól. 

Mert tegnap csajos estet tartottunk: Katharina és én. Felvettem a nagyon magas sarkú új cipőmet (igaz, hogy csak fél órára, nade: felvettem az új cipellőmet!!! :) ), és előkerestem a miniszoknyámat, kontyot varázsoltam a buksimra, smink, miegymás, és már úton is voltam Kitzbühelbe. Elég nyugis este lett, és nagyon jól esett. Megmutatta a kedvenc koktélozós helyét, ahol rögtön öribarik lettünk a Beauty Star nevű epres-ananászos-mangós csodakoktéllal, és még elég nyugis volt egy kiadós csacsogáshoz a helyzet. Majd áttettük székhelyünket a pubba, ahol bulizni szoktunk néha, de mivel tele volt gyerekekkel, egy kóla után innen is elindultunk. És nem is értem, hogyan, de kikötöttünk egy állatira sznob bárban, ahol viszont nagyon jól éreztük magunkat, megint: jó volt a zene, és így esett, hogy táncoltunk is :) 

Ma reggel (ami ma délben volt) pedig a kertben reggeliztünk egy másik barátnőjével, Steffivel hármasban. Napsütés, meleg, madárcsicsergés, patakcsobogás, világbéke. Reggeli után előkerült egy gitár is, és énekelgettünk. Aztán elkattant néhány gyönyörű fotó, remélem, hamarosan megkapom őket, mert nagyon kiváncsi vagyok rájuk teljes nagyságban :) Megismerkedtem egy Marcenta nevű kutyalánnyal, aki egyből levette a kutyushiányomat, és cicát megszégyenítve dörgölőzött hozzám csekély 40 kilójával... hjajj, és még mondja valaki, hogy az állatoknak nincs lelke.

Hazaérve már elmúlt azért a "teleapocak" érzés, így gyorsan munkához is láttam: a mai menü spenótos-kéksajtos gnocchi volt, balzsamecetes salátával. 

És az a szép, akinek a szeme kék, na meg még az is, hogy holnap hétfő, és szabad vagyok, mint a madár. Juhujjj :) Najó, hát a szabadságba be fogok iktatni (szintén szabadon) kis pakolást, esetleg ablakpucolást, de még filmezést, olvasást, főzést, napozást is. Szuperszuperszuper :)

Szép, tavaszi estét kívánok nektek! :)

Na, hát újra megérkeztem. Csekély három nap kellett hozzá, hogy a vonatról lekászálódás, ajtónyitás, miegyebek után valójában megérkezzek, nade végülis, mindegy is.

Nagyon, nagyon, nagyon jó volt otthon. Valódi őrületet produkáltam a telezsúfolt programokkal, legközelebb kicsit lassabbra fogom a tempót, de ez most így volt jó. Mert volt otthoni nyugi, otthoni ide-oda szaladgálás (kihagyhatatlan fodrász, kozmetikus, miegymás:), volt Budapest, te csodás, meg pránanadi tanfolyam, sok-sok kedves baráttal való találka, éééés: megtulipánosodtam:) Életem legeslegelső tetoválása. Nem, nem matyó. Igazából székely. Ja, és sváb vagyok. Meg magyar. Ja, meg világpolgár- így teljes a nemzeti kavalkád :) :) Mindig szerettem volna tetoválást, csak nem tudtam, mit, hova. Pár hete pedig a semmiből tisztán beugrott, hogy ezt a tulit, oda. És szerelem. Érezte is gyengéd érzelmeimet, mert volt olyan kedves, hogy rekordidő alatt meggyógyult:)

Igaz Húsvétkor majdnemhogy szánkózhattunk volna tojásgurítás helyett ( de azért mi gurítottunk is! :) , az idei Húsvét igazi ékköve viszont úgysem a tojás, vagy a hónyúl volt, hanem az Ottóbébivel való találkozás :) Azok a szemek, az a pici kéz, az az okos tekintet... hjajj, hát 2 másodperc alatt rajongóvá váltam :) 

Aztán eljött az az idő, amikor fel kellett szállni a vonatra. Ami aztán késett háromnegyed órát Bécstől, úgyhogy hétfő éjjel még taxizhattam is egyet Wörgl-től. Priceless. Hazaérve épp csak tudomásul vettem, hogy a lakás úgy 15 fokos, a radiátorok hidegek, jóllehet, odakint volt vagy 5 fok. 8 óra nyűglődés után is működött viszont az életösztön: polárpulcsik elő, szőrös zokni fel, melegvizes palack, és jóccakát.

Kedden aztán, elég díszes társaságot alkottunk: én még félig otthon voltam lélekben, félig meg az ágyamban, kiheverve az előző éjszakai zűröket, kolleganőmnek előző nap jobblétre szenderült a kiskutyája, úgyhogy ő kisírt szemekkel küzdött, a síbalesetes másik kolleganő pedig ezerszeresen túlmotiválva a hosszú betegszabi után, tele energiával pörgött... néha, körülnézve, elég mókás volt a látvány ennyiféle energiával:) 

Tegnap meg udvarlós nap volt. Van egy legkedvencebb édes fiúcska, aki kivételesen cicás hangulatban volt tegnap. A nagyjelenetünk a következőképp festett: levettem a sínjét, a délutáni szunyókához készülődve. Eközben hirtelen átkarolta a nyakam, majd megjegyezte, milyen finom az illatom :) Világédi. Néha úgy érzem, tovább (vagy vissza?!)képzésre lehetne küldeni a felnőtt férfiakat gyerekekhez udvarlásból. Úgy, de úgy tudnak kedveskedni. 

Ma őrült nap volt, és tudományos magyarázatot kaptam arra, miért fáj a fejem. Kész mázli. Hát képzeljétek, a főnszél miatt. Ami csak az Alpokban van (ezt már Fanni mondta).

És brokkolilevest csináltam. Na, nem brokkolikrémlevest, mert nincs turmixom. De így is finom lett, csak el kell tekinteni az úszkáló brokkolirózsáktól, krumplidaraboktól :)

Holnap pedig jóóó sokáig tervezek aludni. És szép nap lesz. És tavasz :)

Csütörtök. Hideg volt ma, de sütött a nap. Ez elég erőtadó valami, a fél éve tartó zimankós tél közben (után?!).

Megvettem ma az otthoni fogyasztásra szánt tiroli bocik tejéből produkált mennyi kakaót, és tovább bővült az amúgy sem elhanyagolható csokirepertoár is. 

És megnéztem a Bel amit: ha még egy Robert Pattinson filmet megnézek, magamra vethetek ( még nemtom mit). Hát ez valami rémálom volt. Mamám. Ahogy vicsorog, fintorog, grimaszol, és az arcán vagy vámpírbáj van, vagy undor, ahogy húzogatja az orrát... és az a sírás. Jesszus. Sohasoha már. 

A Bel aminál sokkalsokkal pirospontosabb valami volt viszont A szerelem a kolera idején... A könyv nagy, régi kedvencem, már vagy négyszer elolvastam, imádom. Ezért is, kicsit félve indítottam el a filmet, de aggályaim nem voltak megalapozottak :) Szerintem nem lehet soha tökéletesen, pláne hűen adaptálni egy regényt, de ezt jól megfogták. És Fermina Daza... tökéletes! Gyönyörű. 

Volt még ezen kívül tejbegríz vacsira (mmmm), és a hajam visszanyerte "eredeti" extramély étcsoki színét. Mondhatnám, hogy fekete, de nem az :) 

Most pedig: alvááááás :)

Jóéccakát!

Szombat van, végrevégre. Mögöttem az estére a fáradtságtól, semmin sírós pillanatok, jópár túlóra, hó, eső, szél, napsütés. Meg örömök, sikerek, csokik. 

Ma szuper napom volt: 9-ig aludhattam, és csak 10-re mentem munkálkodni. Hideg van, de ma sokat sütött a nap.   Sikerült okosan, ügyesen megszervezni egy új beosztást májustól, ami happy :) Pizzát ebédeltem, és Szalóki Ágit hallgattam a mai gyerkőccel. Aztán bevásárolni indultam, aminek csokigyűjtögetés lett a vége, tervezetten :) A bőröndömet elkezdtem bepakolni... hihi :) Megint kicsi lesz.

Érdekes, az utóbbi egy hétben két nagyon erős déjá- vue érzésem is volt. Az elsőben szürkületkor indultam el tornázni, még kicsit látszódott a nap. Az a jóleső, tavaszi levegő volt, ami szédítő kicsit a tél után, fűszeres, és új. Madárcsicsergés. És ahogy kiléptem a kijárón, úgy éreztem, ez már volt. Általános, tavaszi újjászületés érzése :) Szeretem.

A másik ma reggel történt. Metsző hideg, összehúzom magam olyan picire, amennyire lehet, süt a nap. És elkezd kukorékolni egy kakas. Olyan volt, mintha egyetlen ezredmásodpercbe órák lassú történései zsúfolódtak volna bele. Olyan 5 éves koromból. Libabőr. 

A hét übercuki pillanata a munkában a következő volt: kisfiú, nagylány, én. Mondtam, hogy oké, játszunk a Kugelbahn-nal ( nem tudom, van-e magyar neve, üveggolyókat kell legurítani a kész pályán). De nyuszikám: nem akárhogy, hanem négykézláb! Semmi reakció. Felpattantam a játékért, kábé egy másodperc, aztán csattanás. Gyerkőcöm levágta magát négykézlábra, és várt türelmesen. Annyira kellett nevetnem :) 

Ez már a második hét lesz, hogy a hétvége egy karcsú vasárnapra redukálódik, így hát holnapra mélypihenést terveztem: alvás, főzés, filmnézés, home wellness, alvás :) És egy hét munka, aztán egy hét nagyon-nagyon kiérdemelt munkamentes, felhőtlen móka és kacagás. Elmondhatatlanul várom :) Sok-sok randi vár már otthon barátokkal, és persze a családommal. Jó érzés, hogy ennyien várnak, és hogy ennyi embert várhatok. Hálás vagyok érte, köszönöm :)