Minden botnak is, meg még nekem is. Ma volt a harmadik napja, hogy 8,5- 9,5 órákat dolgoztam, szünet nélkül. Miután hetekig alig volt gyerek, hát most beindult az élet. Jön egy új 10 éves legényke is áprilistól, már előre látom, hogy szép lesz vele, összvissz csak 2 órát voltak nálunk látogatóban, de a gyereket szinte csak futás közben láttam :D Idegerősítő ötletek egy amúgy is kötélidegzetűnek?? :) Tegnap 4 után már lépten-nyomon magyarul kezdtem el diskurálni a körülöttem lévő szerencsésekkel.

Míg a tegnapi napra az őrült tempó a legkifejezőbb szó, addig a mai bár nagyon kimerítő, de szinte értelmetlen volt. Az élet tényleg vagy azzal tesz próbára, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre. Hazaérve egy cukkinis lecsós tojással leheltem magamba életet, amivel átdöcögtem egész a kanapéig, hogy végrevégre befejezzem az Elvált nők klubját. Ízemlék filmemlékkel, legjobb. 

Önmegújító programom része az evésen, filmen kívül még a forró fürdő, keresek hozzá valami jó kis mantrát is, és aztán zsuppsz az ágyba, a tyúkokkal.

(A tavasz meg olyan, hogy bolond- ma volt napsütés, hófúvás, eső, köd. Valaki nem mondta meg neki, hogy az áprilisi szeszélyekre nem kell már márciusban gyakorolni.)

A mai nap mérlege: a sütőben melegszik a svájci sajtfondü, ami a jómagammal elköltött szívmelengetően romantikus vacsora kelléke ( a tiroli perecízű, istenijó cipó, a tokaji furmint, és a gyertyák társaságában.).

Ezen kívül, a tavasz úgy döntött, mérlegel még egy kicsit (bár hóvihar nincs, mint ahogy az otthoni állapotokat olvasom...) épp csak aljasan hideg szél fúj, esik a hó, és ha valakinek kedve lett volna hozzá, hát ma nyugodtan leharaphatta volna a fülemet, mert sapka nélkül bizony, szegényke megfagyott... Nem gondoltam én ennyire véresen komolyan ezt a tél-dolgot, de holnap már jobban résen leszek. 

Ma egész nap egyetlen számot dúdolok, szerintem a szomszédok is értékelik a spirituális kiművelést, mert még senki sem dörömbölt konyhakéssel az ajtóban... Hát ez van, nem bírom abbahagyni :) Olyan jó, áradó kis énekecske, és felrezeg. Libabőőőőr :) Bagdi Bella Hoponopo címűje a forradalmi dal, nevezetesen. Egyszerű, de korántsem hatástalan. Érdekes.

Éééés: ma hagymateát fogok csinálni. Utálom. Vagy inkább: útálom. De elég csúnyán köhögni kezdtem, bár szerencsére csak reggel meg késő délután, de nem kéne, úgyhogy ez a rémségesen undormány tea talán elrettenti a további ténykedéstől... :) 

Szép estét!

Ma 9-ig aludtam, álmos szemekkel összedobtam a reggeli műzlimet, elfogyasztása közben már egy barátnőmmel csacsogtam, majd útnak eredtem. Vettem damilt a hobbiboltban (állati hülyén nézett rám az eladó, pedig szerintem jól hidaltam át nyelvtudásbeli hiányosságaimat: a damil itt nem damil, hogy hogy hívják, nem tudom. De elmagyaráztam: műanyag madzag, ami nagyon vékony. Nem értette. Másodszorra se. Harmadszorra leesett, szerencsére, mert ott már kezdtem elveszteni a fejem. Állatira nincsenek rászorulva a kreatív gondolkodásra az anyanyelvükkel, ami azért nem jó, mert nekem néha csak az van. Pl. nem értek valamit, megkérem, írják körbe, magyarázzák el. Ez rendszerint nem sikerül, és vagy kitalálom angolból, vagy rájövök magamtól, vagy a szó bekerül az egyre bővülő "oly mindegy" kategóriájú fekete lyukba az agyamba. Hát, ez van.) Nade, damil végülis pipa. A héten tavaszi dekorációóó!!! :)

Beléptem a gyógyszertárba is, jó barátomért, a Tantum Verdéért. A jobb ( de csak a jobb!!) mandulámmal már hetek óta beszélgetek, ugyan már, felejtse el ezt a gyulladásosdit, s térjen jobb belátásra. Külön gyönyörűségemre a jobb alsó bölcsességfogam is derekasan küzd a fényért, hát hallelujja, én vele vagyok, csak sikerülhetne már, mert lassan műanyag rágcsát veszek magamnak, mint a babáknak. És míg fizettem, találkoztam az egyik anyukával. És a kislány még mindig beteg :(( Nem is értem, még sose volt beteg. Délután felhívnak, jön-e holnap a nyuszika, de ennek esélyét valahol a nulla, és az öt százalék között látom. 

Ó, és bementem ma a postára is, és nyertem 3, 50 eurót!!! :D Vagyis kábé az egyhatodát nyertem vissza a szelvény árának, de nem csüggesztett el a dolog, valahol el kell kezdeni a nyerő szériát:)

És aztán, átcsattogtam a boltba. És nem írtam még soha ilyet, de ma olyannyira ledöbbentem, hogy szeretném veletek megosztani, mi minden is került ma a kosaramba, és mennyiért. Csak sokkolásképp, meg mert (legalábbis engem) mindig érdekel, milyen a hétköznapi élet egy-egy országban. Na, hát most legyen Tirol.

Tehát:

- bio balzsemecet (fél liter)

- félkilós bio rozskenyér

- sajtnugget's (na, hát ez mínusz 50%-os volt, mert HOLNAPUTÁN lejár... nos, ez addig tuti nem marad életben, mert nagyon finom, a mekis édes-savanyú szószra hajazó öntet van mellé, és amúgyis...Egyébként ezt a finom mérget a gyerekközönségnek célozták be, mert Yakari-val próbálják eladni, de ez engem cseppet sem rendít meg, miközben leemelem a polcról:)

- 1 liter félzsíros tej

- fél kiló pulykacombi

- 2 kiló krumplicsek, 1 kiló hagyma

- 1 fej jégsaláta, fél kiló koktélparadicsom

- fél kiló biocitrom (sütiiiiiiiiiire vágyok:)

- 2 tábla Suchard étcsoki, egy kis csomag Mozart golyó

- 150 g bio feta

- 1 natúr joghurt, 1 tejföl

- jódozott só, fluorral

Így utólag átnézve a boltos ténykedésemet magam is meglepődtem, mennyi bio terméket vásároltam. No meg aztán, a végösszegből volt olyan kedves az üzlet 2, 56 ojrót levonni, akció címszó alatt. A csekk végén feltüntetve, hány tiroli terméket vásároltam, milyen összegben, nagybetűs KÖSZÖNJÜK-kel. 

És, dobpergés: 23,06 pénzt fizettem mindezért. Szerintem őrület. 280 forinttal számolva (jóllehet, ez fogalmam sincs, mikor volt aktuális, de kábé), az 6456 forint. Nem tudom, ezért otthon mennyit fizettem volna, pláne, ha otthon is a bio termékeket választom. De szerintem ha nem a biót, akkor se jövök ki ennyiből. 

Na, most jól kihüledeztem magam, és jól fog esni egy kis gombaleveske :) És ma még pihi, hejehuja :) Najó, lesz egy kis munka, de annyi igazán belefér. 

Szép napocskát!

... vizet áraszt, virágom, virágom..." 

Pénteken a kocsiban azt kérdezte a kolleganőm, hogy van-e a magyar népnek rokona. Elmagyaráztam neki, hogy nyelvileg miért van, és hogy egyébként meg miért nincs. Aztán pár óra múlva az ír pubban, a szívrepesztően gyönyörű ír zenét hallgatva, valahogy nagyon jólesett az ír dallamra ráénekelnem ezt az egyik kedvenc magyar dalomat. És a vehemencia, életvidámság, és a balladai hangulatokban bővelkedő életérzés okán azért arra jutottam aznap este, hogy megszavazom az íreket tiszteletbeli lelkitársnak a magyarok mellé. Ha máshogy nem is, de a saját kis lelkemben, kisbetűvel. 

Ja, és az egyik fiú a társaságban azt mondta, úgy nézek ki, mint Katy Perry. Mikor látta, hogy a bókja az ellenkező hatást váltotta ki belőlem, mint amire számított, gyorsan elhadarta, hogy dehát ő csinos. Erre kicsit megenyhültem:) Csak azért, mert sötét a hajam, és "pirosrúzsos" estét csináltam, nemár... Meg különben is, legyen bármilyen szép is, akihez hasonlítanak, mégis: ne hasonlítgassanak. Egy nő egyedi. vagy inkább: EGYEDI. Valamiért persze vonzom az ilyen hasonlítgatósokat, eddigi személyes kedvenceim: Ruttkai Éva, és Marion Cotillard. Ruttkai Évára szerintem kicsit se hasonlítok, de Marion Cotillard-ral se sokan néznének ikertesóknak. Ellentétben Fannival, akivel rendszeresen összekevernek bennünket, hiába van köztünk majdnem 9 év korkülönbség. És hiába van nekem hosszú, neki rövid haja. Ezek mind elhanyagolható apróságok :) 

Ééééés: betört a tavasz! Pénteken 18-20 fok volt, és napsütés. Őrületesen jólesett minden egyes sejtemnek. Minden évben hálásan fogadom a tavaszt, de az idei tél után ez még inkább így van. Na, nem, mintha nem ugyanolyan idő lett volna itt, mint otthon, de akkor is, ez volt itt az első, na :) Már 8 hónapja élek itt, elképesztő. Nem tűnt ilyen hosszú időnek. 

Jövő hétre viszont megint mondják a mínusz5-6 fokot, havazást... hát jó, a tavaszi kabátomat még nem kerestem meg :) 

Kiheverve a pénteki tinci-táncit, meg a rákövetkező, topmotivált munkanapot (ami meglepően gyorsan eltelt, hát hogy van ez??), ma egy kiadós alvás után, átslattyogtam a fitnessbe. Nagyon jó volt:) Mostanában egyébként is élvezem feszegetni a határokat, hát még, ha a sajátjaimról van szó- ez meg még pozitív is. 

És vargányalevest főztem ezután, majd újragondolva a tegnapi, ma már kevéssé kívánatos tejberizst, már sül a desszert is: rizsfelfújt ( rizskóóóó :) ... juhéjj!! :)

Szép, napocskás vasárnap délutánt!

Tegnap éjjel olyannyira pörögtem, hogy éjfélkor még nem tudtam magam lelőni, végül egykor aludtam el. De. Előtte még, túlaktív, és nagyon motivált állapotomban, eldöntöttem, hogy tolmácskodás előtt még elmegyek tornázni. Ami azt jelenti, hogy 5:40-kor kelés, uzsgyi a terembe, zuhi, haza, Salzburgba összepakolás, és 3/4 8-kor indul a mandula Kitzbühelbe. 

Persze éjfélkor még nagyon virittyoltam, ugyanezt 5:40-kor nem mondhattam el magamról. Ki is nyomtam az ébresztőt, ráérek 7:15-kor kelni felsóhajtással- igen ám, de visszaaludni nem tudtam. Így hát, kelletlenül bár kissé, de kievickéltem az ágyból, megmosakodtam, felöltöztem, és az utcára kilépve a mínusz 5 fok jóvoltából hamarosan ki is ment az álom a szememből.

A konditeremben aztán olyan jókat mosolyogtam. Cuki kis emberek vannak itt :)

Mert minden időszaknak megvan a teremben a maga közönsége. Hétköznap esténként a HMCS-k ( Helyi Menő Csávók) adnak a tesztoszteronnak- nem jó őket kifogni, mert urambocsá': büdösek, másrészt meg irtó lassúak. Látványosan nyögnek a súlyok alatt, szerelmesen nézik a tükörképüket, és 5 perces szüneteket hagynak a sorozatok között, míg egymással vitatják meg az élet nagy dolgait. 

A reggel 7-8 körüli turnus a munka előtt "beugrok edzeni"-típusú felnőtteké. Velük kevesebb a gond, bár a zuhanyzónál olykor előfordul tumultus.

De ez a hajnali bagázs, hát ez valami bűbáj volt... :) Egy velem egyidős csajt kivéve olyan 50-60-asok, hol mosolyogva, hol "szájösszeszorítva" küzdve kilométerekkel, meg kilókkal... nagyon édik voltak:) 

Nagy edzés végülis nem lett a dologból, de a szándék a lényeg :) Hazaértem, összeszedtem magam, és uccu Kitzbühelbe tolmácsolni kicsit a szomszédaimnak. Szerencsére hamar végeztünk, és át is repítettek utána Wörgl-be. ÉS MEGVETTEM A HÚSVÉTI JEGYEIMET!!! :) 

Negyed 12-kor már Salzburgban voltam. Mert a Timberland, egyébként szívszerelmem bakancsom volt olyan figyelmes, hogy a szezon végére kiszakadt a kedvemért (de hogy csinálta??), így visszamehettem Salzburgba csavarogni. A boltban nem győztek elnézést kérni ( még jó, kissé kiestek a "vegyél cipőt egy életre!!" reklámszlogenükből). De: kapok majd a postán egy korlátlan ideig levásárolható bónt, amiben a legjobb, hogy nemcsak a Timberland boltban, de a mellette lévő, girbe-gurba utakon hozzátartozó "csinicipős" boltban is levásárolhatok... juhéjj! :)

És ettem halas szendvicset a Nordsee-ben (NYAMIII), ezen kívül beleszerelmesedtem ( és viszont, tehát haza is jött velem) egy fekete, kicsit csipkés ingbe ( csipkemániám van éppen, akut), és egy piros késbe :) Mire odaértem, Salzburgban már sütött a nap nagy erőkkel, és a napon 14 fok volt!! :) Még jó, hogy eltettem a napszemcsim...:) :)

Hazafelé a vonaton rongyosra hallgattam a Ghymes-Hobo számaimat, a kalauz megkérdezte, kérek-e újságot az útra (???!!), és jó volt elcsendesedni.

Mostanra, szépen kipurcantam :) Az ajtóban álltam már a kulcsot keresve, csomagokkal a kezemben, mikor hívott egy apuka, hogy beteg a gyerkőc. Így hát: megint laza hetem lesz! Örülök a pihenésnek, ki fogom élvezni. Aztán jönnek majd megint a szorgos hetek. 

Addig is: relax, take it easy!! :) Itt a tavasz.

Szombat este... láz ugyan nincs, se buli, tinci-tánci, de jólesik most csak lassulni, lenni. Fő a húsleves. Voltam tornázni.

A szaunában leszólított egy 40-es pasas (persze mondanom sem kell, egy szál fütyiben), hogy ausztrál vagyok-e. Hát erőlködős angolsággal ( mióta itt élek Tiróliában, nehezemre esik váltani a nyelveket, de idővel mindig belerázódok), de elmagyaráztam neki, hogy nem igazán. I am from Hungary. Visszakérdeztem persze, mégis miért gondolta, hogy ausztrál vagyok (nem kengurus a bikinim, tök véletlen). Merthogy látott egy hete is, és gondolta, itt nyaralok. Szerintem ez volt eddigi díjnyertesem a béna leszólítások kategóriájában :D Aztán Magyarországról beszélgettünk, a Balaton, a borok, és a magyar nők mennyire szépek. És forróvérűek. Ez már nagyon sokadik pajzán utalás volt a forróvérű magyar nőkre, de még mindig meglep. Lehet, hogy Németország, és Ausztria erotikus piaca túlontúl is a magyar csajokra épül?? Vagy tényleg mi vagyunk a nyerők? :) Eldumáltam még vele aztán a származásomról, nevemről, mit dolgozok... Azért a pápá után annyit megjegyeztem magamnak, hogy ha legközelebb bárki zavarba hozna, elképzelem, amint egy szál semmiben van: ez tuti mindent felold :)

Jóéccakát! :)

Múlt héten előre örültem annak, hogy ez a hét nyugis lesz. Egyrészt: túl nyugis lett, másrészt meg kész őrület. A héten jött volna utoljára egy kisfiú, készítettünk neki búcsúalbumot, közös uzsit szerettünk volna, meleg kakaó, süti, játék, stb... eltörte a lábát (??!!) az óvodában, és egyszerűen nem jön már. (Fura, fura anyukák, kíméljetek. ) A káosz oldalt erősíti még , hogy a beugrós segítőnk kificamította séta (!!!) közben a bokáját, ezért a héten nem jön... :D Kajak a Harry Potterből jutott eszembe a Sötét varázslatok kivédése tantárgyon ülő átok :D Csak ez az asszisztensi álláson ül, illetve, áll nálunk. 

A héten beütött Tirolba valami betegséghullám, sorra kapom az üziket a szülőktől: beteg a gyerek, fogorvoshoz megyünk, ésatöbbi. Emiatt a héten még a tervezett kevésnél is sokkal kevesebbet dolgoztam, minden nap csak fél12, fél 1 tájékán kezdtem- állati furcsa itthon reggelizni, visszabújni az ágyba, és hogy egyszerűen: van időm :) 

És torna, és mangószerelem, és Poirot. És lazulás. És izomláz. 

És mi ez a tavaszi fáradtság rajtam??!! :) :) 

Munka után ma elmentem bevásárolni. Meglátva a méregzöld színű kelkáposztákat a polcon sorakozva, a szem- szív- gyomor- agy útvonalon villámgyorsan át is ment az infó: rakott kelt akarok. Kívánok. Vágyok.

Na igen ám, de a boltban korzózás közben a hagymát elfelejtettem hozzá megvenni.

Valami misztikus, és szerencsés egybeesés folytán félúton két bolt között általában eszembe jut, ha valamit elfelejtek megvenni hétvégére. (Mert igen, vasárnap nincs errefelé bolt. Otthon nagyon furcsa is volt, hogy vasárnap minden üzlet nyitva. Elszoktam már tőle.) Így hát, vállamon a nem elhanyagolható nehézségű IKEA-s, pink csodaszatyrommal, kissé kelletlenül, másrészt örülve annak, hogy eszembe jutott (mert mit ér a hétvége HAGYMA nélkül??!!), bementem a boltba. Belefutva egy kamasz turistacsoportba. A jószerencse folytán csak a végébe. Asszem hollandok voltak, mert nagyjából megértettem, amit csacsogtak, de rémes volt. Valahol a német, és az angol között, de számomra borzasztó igénytelennek tűnik. 

És akkor, sorban állva, figyelve a kasszás hölgy erőfeszítéseit angolul (amit nemigen értettek egyébként), a Milka- és sörhegyeket, energiaitalokat, és a nyelvtehetségem jóvoltából megértett " Hol olcsóbb a Jägermeister?" érdekfeszítő vitáját, egyszer csak kivillant egy női boka.

Igen. Cicanadrág, bokacipő, zokni sehol. Februárban, mínusz 7 fokban. Itt máris bevillant a gimiben fogadott francia cserecsajom mutatványa, aki novemberben frissen mosott, vizes hajjal, sapka nélkül jött el velem iskolába. Azt, hogy 2013 februárja van, számomra nagymértékben kellemesebbé teszi az a "fejlett" civiláziós áldás, hogy felvehetek meleg zoknit. Meg bakancsot. Kesztyűt. Nem irigylem el a száz évvel ezelőttiektől a bőrökbe csavart lábakat, már ha tellett rá egyáltalán, és nem mezítláb kellett menni... és akkor tessék, a nyugat-európai hollanduslány, a francia kamasz, retrót játszik. Brrrr :)

Bár én már erősen a tavasznak szurkolok, de a falu tele van síelőkkel. Turistákkal. Ahogy kimondtam ezt a szót, már kuncogtam is magamon... július óta élek itt, magyar vagyok, de azért kvázi leidegenezem a turistákat, mint valami helyi lokálpatrióta:) 

Dráma is jutott mára: szakítás. Szereplői N., 13 éves mozgássérült kislány, és F., 9 éves fiú. Tavaly nyáron még dúlt a barátság, ami érezhetően langyosodni kezdett, ám ma nyílt kenyértörésre került sor. N. készített F.-nek Valentin-napra egy kártyát, amit ma adott oda neki. Illetve akarta. Aztán F. magából kikelve vagy tízszer elmondta szegény kislánynak, hogy értse meg, ő már nem szereti, igazából már hónapok óta, és hagyja őt egyszerűen békén. Komikus is lehetett volna a jelenet, de nem volt az. Mert tényleg valós érzelmekről szólt, és mindketten teljesen nyakig belemerülve bizonygatták a saját oldalukat. Állati nehéz volt őket kibillenteni ebből a helyzetből, miután hagytuk őket "viharzani". Tényleg kemény volt:) Talán még igazabb is, mint ahogy mi, felnőttek csináljuk. A gyerekek nem játszmáznak. Nem mérlegelnek. Nem kontrollálnak. Nagyokat pislogtunk egymásra a kolleganőmmel, zavarban voltunk mindketten, mert segíteni akartunk, de nem tudtunk: nem szólhattunk bele a két gyerek dolgába, mert tényleg magánügy, és intim, hiába gyerekek. (Igazi macsóként, azért persze hazavitte a kártyát...)

Most pedig, irány a konditerem!!! :) 

A mai nap egyik nagy meglepetése volt, hogy 480 gramm konzerv lencse csak 260 kalóriát tartalmaz. Szinte hihetetlen. Annyival talán még Bud Spencer is jóllakna (vagy fél órára), akkora adag, és nem jön ez össze a kalóriatartalmával (nekem). Miután sikerült túllendülni a megdöbbenésen, nagyon finomat főztem belőle: lencsefőzeléket, újragondolva.

Pirítottam kis hagymát ( najó, hát nem is volt az olyan kicsi, egy óriási fejet találtam még a hűtőm polcán, és fel is áldoztam az ebéd érdekében), két szál sárgarépát felkockáztam, egy kis krumplit is, meg három gerezd fokhagymát. A hagymára rákupacoltam a nem elhanyagolgató mennyiségű, felkockázott- lecsöpögtetett zöldséget. Kis víz, só, bors, babérlevél, tárkony, bazsalikom, és úgy 15 perc rotyogás után behabartam egy kis lisztes natúr joghurttal, és tádáááám! Kész a reformebéd :) 

Tökjó volt így főzni, abból, amit a hűtőben/ szekrényben találtam. Igyekszem is megtartani a jó ötletet, mert mint egy gyűjtögető ősnő, simán főzhetnék nemhogy egymagamra sokáig, de egy négyfős családra is vagy egy hónapig a felhalmozott élelmiszerkészleteimből. Amit nem lenne vicces újra átköltöztetni április végén, egyrészt. Másrészt meg, éljen a kreativitás.

Ma láttam egy ősöreg nénit, aki nem ám bottal járt, dehogy. Síbottal. Óriási. 

És kaptam egy levelet, amin megint nem jól írták a nevemet. Elképesztő. Nyilván túl aljas módon egyszerű, hogy mivel már a kezdet kezdetén feltételeztem, hogy nem tudják jól leírni a nevemet, nem is nagyon írok alá vele, csak hivatalos papírokat.Amúgy Sophie, és slussz-passz.  Hogy nem Zsófiként mutatkozok be, védve ezzel a lelkemet az affektáló, német akcentussal kimondott névszörnyektől, az már nem is kérdés. Sophie, és kész. Na de nem ilyen egyszerű ez :) Írták már a nevem Sofia-ként, Zsophia-ként, Sofie-ként... igazából elég véges a bakik lehetősége, de mindig meg tudnak lepni. A Sophiát viszont még tartogatom Sophia Lauren-es, dögös napokra... :D

És ma végre, és valahára, voltam konditeremben. Na persze, megint a nulláról kezdtem, de nem bánom :) Lelkesedésem mit sem változik. És a szauna...

Óóóóó, és loknijaim lettek. Kollleganőm megjegyezte ma, hogy na, új style?! Kibontottam, megmutattam neki nagy vihogás közben a hajcsavaró után komikus göndi-bongyi fürtjeimet, majd megjegyeztem, hogy ja, bár momentán a romantikus birkára hajazok... :) Holnap majd jön a hajgumit nem igénylő, immár normál loknis fázis. remélem... vihihi :) 

Már annyi, de annyi posztot akartam írni azóta.

Csak hát, két hete durván begyorsultak a dolgok: kezdődött a szülinapi partyval, ahol is alkoholfokban mérhető volt a hangulat. Másnap persze a jókedv elszállt, a másnap meg megmaradt: a legszebb, hogy mindezt akkor sikerült összehozni, amikor csak egynapos hétvégém volt :) :) Ügyes lány. Majd, mit sem tanulva az alvásigényem ellen elkövetett vétkeimből, kedden elmentem farsangozni... macskaként, egy csapatnyi felajzott, a lakást tollpihékben, sminkben, és parfümben úsztató madárlány között. A jelmezem finoman szólva is csak a spontán jelzővel büszkélkedhetett az ő tollkompozícióik mellett, a sminken, macskaszemeken, és a füleken kívül más nemigen utalt macskaságomra :) De tök jó volt kicsit kimozdulni megint, pezsegni, nevetni... lenni. Amikor 2, 5 óra alvás után reggel csörgött az órám, a 8 órás laza kis munkanapom kezdetén, kevésbé értékeltem nagyra gyakorló partyarc működésemet. Első dolgom volt egy nagy filter zöldteát egy deci vízben elkészíteni, és ez valóban iszonyú hatásosnak bizonyult :)

Múlt héten ezen kívül volt még síelés (!!!!), szánkózás, sífutás, farsang a gyerekekkel ( újra hoztam a spontán kreativitást: a macisapkámmal egyetemben felcsaptam macilánynak. Bence, remélem olvasod egyszer, vagy legalább tudatalatt érezted a vihogásaimat... mackófül:) És egész héten majd megpukkadtam a nagy titoktól: hogy hazautazok meglepni Fannit.... :)

Így aztán, szombaton hajnalban fél 5-kor ébresztő ( újabb 4, 5 óra megfizethetetlen minőségű alvás után... :D, tiroli kakaó a bőröndbe bekészít, szendvicsek, ésatöbbi. És negyed hatkor a vonathoz kievickélés- hóesés ezerrel. Sajnos a legszebb tájakon jöttünk át sötétben :( Még jó, hogy jól emlékszem rájuk:) És még mindig nem tudok vonaton aludni, így nem sikerült pótolni az energiakészleteket.

És aztán, hat és fél óra zötyögés után, miután ha a hasam nem is, de a fenekem szép kockás lett, megérkeztem Tatabányára. Egyébként a vége a legnehezebb. Győr még hagyján, de Komáromtól már mindig majd megőrülök. Tatánál erős szívdobogás, Vértesszőlősön már fel kell állnom a zizitől. És mikor meglátom a szép tatabányai szürkeséget, gyártelepeket és tömbházakat, akkor már szinte a karjaimban érzem a családomat.

És vártak is már. A meglepetés totál jól sikerült: kicsit meg is ijesztett, milyen jól:) Anyáék felmentek a házba, én pedig körbe, és bekopogtam. Fanni kinyitotta az ajtót: sokkhatás. Egy szikrányi másodpercig levegőt se kapott, majd a nyakamba ugrott, és rázkódós örömzokogásba kezdett, amitől persze én is, amitől persze mindenki is...:) Jajj, hát, ilyen menő ajándékom már sose lesz szerintem. És volt családi szipi-szupi, sztorizgatós- vihogós ünneplés, meg oroszkrém torta, és hidegtál, és soksok szeretet. 

Vasárnap elmentünk a Sugarshop-ba, a Paulay Ede utcába... mamám, az a hely, egy kulináris mennyország. Eperkelyhet ettem isteni finom eper- és vaníliafagyival, friss eperrel, és eperturmixszal... Jujj:) Nem is beszélve a deluxe pitéjükről: karamell, földimogyoró, mmm. És még volt IKEA, és kínaizás, és sok minden más :) Nagyonnagyon jó volt. 

Aztán hétfőn csak felmásztam a Railjet-re. Már fél óra után majd megőrültem az ücsörgéstől. És olyan érdekes, de csak Magyarországon mondják be, hogy " Kérjük, csomagjaikat ne hagyják őrizetlenül, a káresetek megelőzése érdekében...". Szomorú. A vonatozás egyébként mindig mély gondolatokat ébreszt bennem, de ezt most megússzátok ennyivel, túl rég volt már a hétfő :)

A héten pedig munka, munka, munka. Olyan fitt voltam, hogy a romlandó kajákon kívül minden más még most is a bőröndben van. Kipurcanás van :) Még jó, hogy holnap csak fél1-re kell mennem... huhh:) 

Ja, és megmutattam ma az új dirndli rucimat, nem bírtam ki... mókás, hogy már vagy 5 ilyen ruhám van, több, mint a helyi csajoknak, és szebbek is. Így lesz a legszebb tiroli lány... magyar! :)