Ma például kettő is.

Hónapok bénázása után ma úgy kábé 15 perces procedúra után kézhez kaptam a hőn áhított telefonomat, állati jó percdíjjal az EU-ba, plusz szerződés nélkül! Három hónap a felmondási idő, ráadásul a telefon kártyafüggetlenként is használható majd, ha kell... hát, úgy éreztem magam utána, mint egy kisgyerek karácsonykor :) Nem csúcskészüléket vettem, de nekem még sose volt okostelefonom, úgyhogy el vagyok ájulva a Sony alsó középkategóriájától. Vettem is neki egy szép türkizkék új "ruhát", hogy ne karcolódjon a bébi. 

A másik, régóta dédelgetett álmom, főiskolás koromból, hogy egyszer egy kínai étteremben mindent megkóstolhassak, amit csak megkívánok, vagy megtetszik. Mit ad Isten, rábukkantam a wörgli plázában egy kínaira, ahol all you can eat rendszerben büféebéd volt... Nyamiiii :) 

Hát oda vagyok, meg vissza :)

Az, hogy a 7:40-kor érkező apuka a kezembe nyomott egy táskára való ajándékot négyünknek, megköszönni a fiáról való gondoskodást, hab volt a tortán. Én nem is értem, az anyukának hogy volt még ereje három gyerek mellett kis csomagokat készíteni nekünk: nagyon fincsi bio tusfürdő, és virágos szalvéta került mindenki meglepijébe. Kész karácsony ez a nap :))

Épp csak pici vihar jutott bele, de annak kezelésével is csaknem elégedett vagyok. És amúgy, most tényleg jön a vihar :) És a hétvége!!!!

Vuhú :)

Valami csodálatos érzés volt hazamenni. Egy hetet a szeretteim körében lenni, közben csak egy fél gondolatot engedni a munkának- szükségem volt már erre. Nem bánom egy percet se az ugorj fejest Tirolba életemet, de szükségem van időről-időre arra, hogy kikapcsoljak- nade, ez így van szerintem minden szakmában, és minden országban. Ki kell kapcsolni. Ebben sose voltam jól, dehát gyakorlat teszi a mestert: egy hét alatt csak egyszer néztem rá az e-mailjeimre, és kétszer a telefonra, továbbá nem gondolkodtam az intenzív hét programján, nem írtam beosztást, nem szerveztem semmit. Kisimultak a nem létező ráncaim :)

És annyira, annyira élveztem az otthoni létet. Sokat beszélgetni, Foltossal sétálni, bújni, duruzsolni, babázni, és csak lenni. Még nyaralni is el tudtunk menni néhány napra, ami szintén nagyon jó volt: szuper időnk volt strandolni, várost nézni, bringó-hintóztunk ( a soküléses, de egy kormányos bicó), óriásiakat nevettünk, és ettem lángost :) 

Visszafelé indultamban olyat zokogtam, mint ritkán. Nem történt pedig semmi különös, annak a semmi különösnek viszont számomra elég erős volt a szimbolikája. Tatabánya, pályaudvar. Ahol láttam már fütyimutogatós szatírt, részeg punkhordát, bevásárlószatyros, messziről bűzlő hajléktalanokat, és más díszpintyeit a társadalomnak- meglepő módon viszont egyetlen esetben sem villantott embert a biztonsági szolgálat. A lépcsőn felfelé menet megdöbbenve észleltem, hogy nem akármit hallok a feljáróból: hegedűszót. Egy fiatal fiú játszott. Hát ha nem is könnyekig, de állatira meghatódtam, hogy ilyen létezik, hogy magyar hegedűszót hallhatok az indulásom előtt, és egyáltalán, hogy KULTÚRA is felvetette a fejét a lepukkant pályaudvaron. Két perc múlva ide-oda ugráló, fontoskodó biztonsági emberre lettem figyelmes ( hogy a segge kilógott a gatyájából, alkoholista és ostoba ember volt, kell-e mondani?!), mögötte két rendőr. Biztosan övön alulinak érezte, hogy ezegyszer a posványos kultúrálatlanságot megzavarja a hegedűszó, mert okvetlen ki kellett hívni a rendőröket a 25 körüli egyetemista fiú "rendbontásához". A rendőrök normálisan viselkedtek, igazoltattak, majd vállvonogatva elmentek, ami nem volt ínyére emberünknek, leélt teste minden dölyfével pöffeszkedve még nekiállt kötekedni a fiúval, hogy így meg úgy, mit képzel. (Tényleg, mit is?!) A fiú nevetve összepakolt, és elment. Én a lépcsőn lefelé menet már zokogtam dühömben. Hogy ilyen van. Hogy ez van. Hogy nem lehetsz több, ne legyél jó, mert akkor már nem férsz bele a sorba. Nem vagy emészhető. Hogy az normális, ha valaki szatírkodva terrorizálja a vonatozókat, az ellen a biztonságiak nem tesznek semmit, de az vért kíván, ha hegedül. Felfordult a gyomrom, a lelki hányinger pedig könnyekben talált kiutat. Van ez így.

Visszaérve belecsöppentem a napi 9 órás munkaidők gyönyörébe. Természetesen dögfáradt vagyok, viszont állati jó programjaink voltak: voltunk a gyerekekkel játszótéren, lovagolni, tegnap úszni ( Vizicsúszdáztunk, és a Down-kóros leányzó, akivel csúsztam, óriási adag vizet nyelt landoláskor, mikor magamhoz húztam a víz alól, és kérdezgettem, hogy van, az első, amit mondott, az volt, hogy "noch einmal"- tegnapi egyik kedvenc jelenet. Vagy 2 percig szívből nevettem, és már kicsit gyanakodva nézett rám az úszómesterbácsi. A másik nagy jelenet, ahogy fagyit nyalva, a széken szinte szétfolyva a melegtől sziesztáznak- cukiiiiiiik :) Ma kicsit túráztunk, ugyanis van a faluban egy erdőbe épített játszótér- elképesztően jó! 

És megérkezett Smarni. Álomszép hörcsöglány. Barna, a popóján hosszú, szimmetrikus 2-2 szőrpamacs, néhány fekete csík a nyakánál. Kedden érkezett, ő volt a legeslegszebb a kereskedésben. Na persze, úton hazafelé merült fel bennem, hogy talán a hörcsögfiúknak is feltűnt a hejreség, ám remélem, nem néz anyai örömök elébe: mihez kezdenék 10-15 hörcsögbabával?!  Még nem fogtam meg, de mélyül a bizalom: ma már úgy etettem, hogy benyúltam a ketrecbe, és a kezemből vette el a falatkákat egyenként. Állati édi, ahogy a két hátsó lábára ül evés közben, a két mellsővel pedig ügyesen falatozik. A mosakodása tanítanivaló lenne általános iskolákban is. És ahogy mászik... na persze, néha a frászt hozzá rám, amikor rájön a superman-feeling, és ugrálni támad kedve a "harmadik emeltről". A lakásába építettem szinteket, lépcsőkkel, hogy tudjon mászkálni. Most épp alszik. Nem cincog és nem büdös, viszont még mindig kicsit rágja a rácsokat. Lehet a végén házőrző hörcsög lesz belőle :) 

Hát ilyesmik történnek, zajlik az élet, sok a próbatétel. De oldogatom őket tehetségem és képességeim szerint, igyekezvén nem elfelejteni, hogy játék az élet. Értékes játék :) Most jön a hétvége, holnap kis csavargás, szombaton fitness és semmittevés, vasárnap pedig irány Söll, a tűzoltófesztivál. Ez virslit, dirndli ruhát, és sört jelent :) A napfényt pedig kívánom hozzá :)

Szép napocskákat!

Hát egyelőre nem mutat sokat, pedig már majdnem egy órája sül. Mondjuk negyed órája észrevettem, hogy kb. 130 fokra kapcsoltam a sütőt, tehát azért nem nagy csoda.

Gondoltam, kihasználva az így nyert éber óráim számát, írok pár sort. 

Hétfőn feljutottam a hegyre. FEL. Elképesztő élmény volt... olyan ajkam porba hull-típusúan. Nem lehet betelni vele. Illetve de, ez abban nyilvánult meg nálam, hogy fehér trikóban végigheveredtem a virágos, puhafüves hegyoldalon- de mégsem ebben a helyzetben sikerült ultrastílusosan leégni, hanem vélhetően útközben az órával, a táska pántjával, de jól elkülöníthetően látszik még a melltartó-és a trikópánt is. Szexi. 

Ezen kívül beszerzésre került még egy dzsungáriai törpehörcsög élettere is: szép, futkosós-ásós tágas ketrec, alom, szalma, kaja, nasi, tálka, itató... Júliusban érkezik a pöttöm :) 

A munkahét egyre fokozódó "LEGYEN MÁR VÉGRE SZABADSÁG!!!" hangulatban telik mindhármunk részéről, de a gyerekek is becsatlakoztak... kezdenek olyan poénjaink lenni, mint legvaskosabb vizsgaidőszakos mélypontokon. Nade: még három nap. Aztán egy hét lépésrőllépésrementes élet, otthon, édes otthon. Hajdúszoboszló is pár napra, babalátogatás-szeretgetés, búcsú. Jövő héten sűrű online csend fog körüllengeni :-) 

Holnap még vár rám egy csajos este, mozi, vacsi, de főleg soksok dumcsizás... hujjujj :) Utána pénteken még egy utolsó szuszt is kihasználó hosszított nap, majd pakolás, takarítás, viráglocsolás... és még szombaton is dolgozok, de aztán már tényleg illa-berek, nádak-erek... ugrok a szabadságba, meg a piros vonatra!

Megsült a süti is időközben. 

Saláta. Mennyei. Azonkívül a fúvószenekar teli tüdőből nyomja a főtéren, épp idehallatszik, de csak kellemesen halkan. Fitness, meg szauna, meg gyümölcslé.

Kezelésbe vettem a lakást (már ami a porszívózás, ágyneműcsere, mosogatás, viráglocsolás részt illeti- holnap fürdőszoba, portörlés projekt.) Mosolygós, nagyon kék szemű tanárbácsi az iskolában. Segítőkész patikuslány, aki, mivel ismer a fitness-ből, a táskámba csempészett egy magnéziumos pezsgőtabletta mintát, mert az jó a sportolóknak. Sportoló, haha... :) Kedves (!!!) magyar lányok a boltban, azon melegében összehozott, almás pitét kilátásba helyező randevú jövő héten- és itt laknak a faluban. Vasárnap jönnek a régi miskolci szomszédaim is látogatóba, azóta már talán pocit is lehet simogatni, 4 hónapos a pocaklakó bébibabó :)

Hát szóval, minden, minden a legnagyobb rendben. Jó ezt így élni.

A tegnapi nap igazi őskáoszos volt bent, pedig csak annyi történt, hogy a három gyerekből kettő később érkezett, és a harmadik, akit nem vártunk, mégis jött, szintén később:) Banánturmixot csináltunk tízóraira (délben), ez viszont kiváló lett, ezzel ellensúlyozva a zűrös programot. 

Kissé kiheverve a szokatlan, minden tervszerűségre fittyet hányó délelőttnek, délután felkerekedtem Katharinához: együtt főztünk két másik barátnőjével, közben elfogyasztásra került egy üveg tokaji furmint, csacsogtunk, könnyekig nevettünk... hát isteni volt :) A vacsi is isteni volt: marhasteak sütőben sült steakkrumplival, hozzá párolt gomba, spenót, és tejfölös mártogatós, friss saláta. Nyammmmm. Vacsi után sétáltunk, meglátogattunk egy birkacsaládot a közelben két kutyus társaságában, hát mókásak voltak :) A jelenet, amikor a 6 éves terrier megmutatja a 3 hónapos babakutyának, hogyan kell a patakban játszani, de az ahelyett, hogy belemenne a vízbe, átugorja a patakot... hát, nagy volt :) Gyors smink, frizurajáték, és elindultunk.

Tegnap volt a nyári időszámítás első napja. Itt ezt úgy ünneplik, hogy a hegyekben nagy tüzeket raknak, ami régen a rossz szellemek elűzésére szolgált, ma remek alkalmat a sörivásra. Mi is felmentünk az egyik hegyre Kitzbühelnél, és hát, megint megérintett ez a tiroli őserő :) Óriási, óriási tűz, tiszta nyári levegő, na meg a hegyek... A meditálás, és elmélyülés sajnos kissé meg lett zavarva a bömbölő divatzenével, meg a félrészeg fiatalok emelkedett szórakozásával, de nem teljesen... Teljesen nem tudták elrontani az erejét ennek a rítusnak. Van, ami bemocskolhatatlanul tiszta.

11 körül aztán kocsiba újra be, irány táncolni jelszóval. És vééégre: táncoltam :) :) (Imádok táncolni.) Az első furcsa bók az egyik pub-ban hangzott el egy vagy 50 éves, majomszerű spanyol DJ-től : nézve, ahogy táncolok, érezni bennem a karibi vénát.... :D Hisziapiszi, annyi volt csak, hogy azalatt a fél óra alatt, amíg be nem sokalltunk a hangulatból, spanyol nótákat hozott: hát naná, hogy nem keringőzni jó rájuk :)

Az éjszakai élet szinte egyenlő volt a nullával, így hát fél egykor már ágyban voltunk otthon. Babakutya örült nekünk :) Ausztrál pásztorkutya, Sola Hópehely névre hallgat. Hát, valami imádnivaló. Reggel, miután sikerült felkeltenie minket, felváltva futkosott kettőnk között, nehogy visszaaludjunk... hihetetlenül intelligens :)

A kertben reggelizés... olyasmi, ami mindig emlékeztet arra, hogy jó dolog egy kert :) 

Reggeli után megint kocsiba be, irány Kitzbühel: egy kávézóban találkoztunk egy barátnővel, és a pasijával, akit még sose láttam. Ittam egy zöld kobold nevű itókát, amiben turmixolva volt alma, uborka, petrezselyem, citromlé, és jégkocka... hát valami mesés volt :)

Itt hangzott el a következő: a fiú egyszercsak megkérdezte, svájci vagyok-e. Ezen mindhárman elkezdtünk pukkadozni a nevetéstől... ő pedig rájött, hogy nagyon nem így van :) Mondtam, hogy magyar vagyok, és nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg, miért gondolja. Merthogy kicsit franciásan beszélek (mily meglepő), de tök kellemes hallgatni. Hát na, dagadoztam a büszkeségtől, hogy német anyanyelvűnek néztek, jóllehet, azért közel se beszélek olyan szinten, de akkor is jól esett :)

A napsütés továbbra is kitartott, így hát azt ötöltük ki, hogy irány a tó. A mesetavam: a Schwarzsee. Így esett meg, hogy kölcsönbikiniben egy röplabdameccs bírója lettem, bár a szabályokat a meccs közben tanultam meg. És mivel közben beborult és hideg lett, a vizet ki se próbáltam a nagy strandolásban, mégis, a napos fél óra alatt megint barnultam. 

A vonaton ülve már kékesfekete árnyalatokban játszott az ég, és éppen hazaértem, amikor elkezdett zuhogni az eső... tökéletes hétvége, nemde? :)

Most irány a konyha, vacsoravarázslás, filmkeresés, hajmosás... és jóéccakát! :)

K-Á-N-I-K-U-L-A!!!!!!!!!

32 fok, miniszoknya, csőtop, konty, napszemcsi. Így néz ki a hősnő, aki elindul az afrikai szubklímájú Wörglbe. 10-től 2-ig ügyintéztem, nézelődtem, de mire hazaértem, már csak a kanapéra rogyni volt erőm- itt a meleg valahogy sokkal melegebb :) Lefárasztott. Viszont isteni érzés végre a nyárban lenni. 

Megvannak a jegyek. Július 6-14: otthon leszek!!! :)

Ezen kívül beszerzésre került egy dolgozós naci, egy szövetblézer, és néhány hajbavaló csilicsáréság :) Nyáááár van :)

Új fagyisnál voltam ma: odaszokok. Rumos meggyet, narancsos csokit, és amarettót választottam, hát valami mennyei volt.Remek ebéd vált belőle :)

Miután kipihentem a kánikulai fáradalmakat, elcsattogtam a henteshez. Akinél délben napi menü van: 5 euróért lasagne salival, schnitzel salival, mindenféle... döbbenet :) Én nem tudtam ezelőtt ilyesmit elképzelni: hogy egy hentesüzlet előterében padok és asztalok vannak felállítva kajáláshoz... De itt ez működik. 

A hentes viszont nemcsak ezzel sokkolt: kérdeztem, van-e csirkelába húslevesbe, mire azt mondta, hogy azt Kínába küldik. Ha??? :D 

A kiszolgáló hölgy helybéli, és felismertem egy régebbi munkahelyéről, ő is engem. Aranyos volt. Beszélgettünk! Menő :) Kérdezgette, milyen nekem itt, mennyit járok haza (asszem, a csirkelábhiány okozta bánat átsugárzott a lemondó mosolyon :D ), vendéglátós vagyok-e (NEM). Majd megjegyezte, hogy mégiscsak szerencsések azok a gyerekek, ha ilyen aranyos terapeutájuk van. És még a friss majonézes salátákból is finomat adott. 

Hát, ezután belevetettem magam a konyhába. Rendet tettem a hűtőben, kiszortíroztam a lejártakat a "raktárban". Csináltam majonézes tésztasalit mindent bele filozófia alapján, és kolbászkrémet is próbáltam, de szegény botmixer ezért majdnem az életét adta :) Így hát krém helyett darabos maradt a finomság.

Éééés: a tiroli darált marhahusi cukkini, paradicsom, és vékony krumpliszeletek szoros barátságában sül a sütőben... az illata, mesés :) Igaz, a recepttel 40 perces sütési idejével ellentétben szerény vacsorám már egy órája sül, és változtatja a nappalit valami trópusi barlanggá... de kivárom :P

Tegnap annnnyira jó volt pancsolni a Schwarzsseeben!!! Háromszor is belemerészkedtem, úsztam, lebegtem, pancsoltam: volt vagy 18 fok pedig. És már évek óta nem fürödtem tóban :) De erre rá fogok szokni. Valami eszményien szép a hely maga is, tiszta a víz, nem harapnak a halak... idilli :)

Csak valahogy ez a hétvége most úgy múlt el, hogy semmi, de semmi hétvége érzésem nem volt. És pihenés se, ami érdekes. Úgyhogy most valami extralusta esti programpont után nézek, hogy elérjen a tudatomig: pihentem! :)

A hét elég aktív lesz az utóbbi néhány után: holnap megyek iskolát látogatni, szerdán megbeszélés a nyári intenzív hetekről- ezek közül a legextrémebb este 10ig tartott, a legszelídebb fél 8ig- ami azért nem vicces, mert én 8-tól 5-ig amúgy is dolgozom. De majd valahogy feldobom a helyzetet, mint mindig:)

Szép hetet kívánok! És ne felejtsetek el naptejet használni! :)

Ma olyan gyönyörű idő volt, hogy alig tudtam elhinni. Napsütés, felhőtlen kék ég, vagy 30 fok. És csak egyig dolgoztam, hejehuja :) 

Meg is koronáztam a délutánt egy kis kiruccanással. Elvonatoztam a Schwarzsee-hez, amit nagyon, de nagyon szeretek. Eszményi hely. Olvasgattam, napoztam. 

Majd úgy döntöttem, sétálok. Besétáltam Kitzbühelbe. Útközben találkoztam barnaszőrű, jól ápolt bocikkal is. Annyira, de annyira cukik, tejóég. Az a jámbor, szeretetteljes tekintet. A selymes szőrül. A meglepően mozgékony fülecskéik :) Na, hát el is határoztam, hogy nekem biza egyszer lesz még tehenem. Hirtelenjében a nevét is kitaláltam: Fruskának fogják hívni. Fruska, a tehén. Szerintem csodaszép :)

Kitzbühel felé már gyanús lehetett volna, hogy valami van, de csak a sznobériára fogtam a néha feltűnő luxuskocsikat. Aztán kiderült, hogy régiség autó fesztivál van. Nagyon menő darabok is voltak köztük, pedig nem vagyok nagy masinarajongó. Mondjuk az a darab, ami olyan 90 éves, korai sportkocsi modell, hát, na. Levett a lábamról.

Hazafelé a vonaton beszédbe elegyedtem egy fiatal lánnyal. Komoly, ez már itt rendkívüli esemény. Én mindig próbálok beszélgetni a fitnessben is, de ezek a próbálkozások ált. hamar elhalnak. Most meg ez a lány egész hazáig szóval tartott, ami abszolút rekord. 

Nyuszikám nem nagyon tudta mirevélni az ittlétemet. Eleve, hogy miért beszélek ilyen jól németül? Aztán meg, egyedül élek itt?! (Ezután hosszú csend volt.) Végül pedig, hogy miért jöttem ide? Nem akartam otthon dolgozni?

Aztán persze, megértettem én, hogy ezt nem is lehet könnyű megérteni. Ha néha még én is elgondolkodtam rajta anno, ennyire bátor vagyok-e, vagy ennyire hülye. De azt hiszem, ez nem arról szól, mit gondolunk. Arról se, mi az elfogadott, a normális. Az utak néha maguk jönnek a talpam alá, és eldönthetem ugyan, igent mondok-e, vagy nemet, de egyszerűen néha megérezni, mi a sajátod. Nekem ez az volt. Olyan igazán az. Nemcsak mókakacagásos, habosbabos, de az enyém. Enélkül a döntés nélkül soha nem találtam volna meg olyan mélységeket-magasságokat magamban, amiket. Amik igazi erőt adnak aztán, és mély derűt. Egyáltalán: megtanulni elfogadni, ami van. Meg ami nincs. Meg még sok minden más is megérlelődött itt bennem, de a pszichoblogot nem mélyítem tovább :) Csak ez a leányka felhozta a témát megint.

Lakótársat keresünk megy a tévében... cuki az a film :) A vacsi münchner Weisswurst lesz, friss zsömivel, és édes mustárral... Mmmmm :)

Ja, az előbb itt is felhőszakadás volt. Az árvízről is összefoglaló ment a német tévében, hát brutál. Én kétségbeestem azon, hogy ha agyonszervezett németkéinket így szétmorzsolta az ár, mi fog otthon történni. Ahol bár a hivatalos állásfoglalás szerint mindig mindenre felkészültünk (meg mindig minden rendben van), általában a tények nem ezt tükrözik. Aggódás helyett imádkozok. Meditálok. Nem tudok homokot lapátolni, mást nem tehetek, de ennyit tudok adni bele. És minden tiszteletem azoké az embereké, akik megint megmutatták, hogy van összefogás, nem számító halálfáradtság, odaállnak, és segítenek. Komolyan, olyan történeteket olvasni, amik az elmúlt pár napban megríkattak párszor. Nem beszélve a fotókról... Hát, remélem, hogy gyorsan elmúlik a néhány következő nap, és levonul a víz.

Drukkdrukkdrukk.

Az eső továbbra is ömlik. Árvízhelyzet itt is, otthon is. Személyemet ez szerencsére csak annyiban érinti, hogy jól kondícionált barnamaciként egész nap csak ennék, és aludnék. Esetleg aludnék, és ennék. Persze, jobban izgulnék, ha teszem azt, egy hegyoldal aljában élnék, jó sok tonnányi beázott földdel a fejem felett. De mivel erről szerencsére nincs szó, így marad a maci-szindróma.

Najó, ennyire nem tragikus a helyzet, ma például szelídnek nem nevezhető erőszakkal átvezényeltem a fenekemet a fitnessbe. Már két hete nem voltam, és bár fitt még mindig nem vagyok, de ma reggel úgy döntöttem, ettől eltekintek, és szép komótosan- mondhatnám, macisan-, belekezdek megint. Két vastag pulcsi, gumicsizma, esernyő- 20 méter megtételének alapkellékei ezek. 20 perc ellipszis tréner után patakokban folyt rólam a víz, lihegtem, és remegő lábakkal mentem a szaunába. Szörnyű, hogy mennyire gyorsan leépül a kondíciom, és mindig az elejéről kell kezdeni. Mégis jólesett. Van abban valami erősen terápiás, hogy nem figyelek olyankor semmi másra, csak hogy lép, lép, lép, lép. És levegő, levegő, levegő. Najó, ott a zene, a tévék, az emberek... de mégis szuperjó elmerülni a jelenben. Agykikapcs. És áramlás. Aktív meditáció :)

A szauna meg... hát, az valami mesés. Amúgy is imádom, de ebben az időben, a kezdődő torokgyuszival és takonykórral meg... valami isteni volt :) Szerintem a héten mindennap átbaktatok erre az egy órácskára, és utána már jobban fogom bírni a gyűrődést.

A gyerekek elképesztően betegek. Pénteken már az volt az érzésem, hogy mást se csinálok a munkaidőmben, mint gyereknózikat törölgetek,és buksikat simogatok, olyan, "jól van, jobb lesz nemsokára"- jelleggel. És bár úgy tűnhet, folyton beteg vagyok, de ehhez az extrém környezethez képest szerintem relatív jól bírom a strapát, és vannak már olyan tiroli bacicsaládok, amikre rezisztens vagyok :) Hát, ez van. 

Ma tehát erőt vettem magamon, és szomszédoltam. 

Ebédidőben kissé elszabadultak a dolgok. Először megkívántam némi maradék lucskos káposztát (apa, isteniiii volt). Majd, mivel csak pici adag maradt tegnapról, megettem a szintén tegnapról maradt sültkrumpli-rakott cukkini adagot. Egy perc szünet után még lecsúszott desszertnek egy ivójoghurt, és mellé egy óriási adag gyümölcssaláta. Utána, kicsit belegondolva, kissé markánsnak tűnt az összeállítás, de mivel tényleg minden jólesett, hát ez utána is így maradt... épp csak megmosolyogtam magam :)

Délután még dolgoztam is... megírtam 3 év végi záróvéleményt, és erre rémesen büszke vagyok. Még holnap is ez az adag az előírt, aztán napi egy... és majdcsak végzek egyszer. Még a nyári beosztásokon is farigcsáltam. Ezután, tökéletesen kimerülve, szembetaláltam magam egy epres süti receptjével... naná, hogy meg kellett sütni :) Először úgy éreztem, valami hiányzik, de a második szelet után... eltűnt az érzés :)

A főfogás pedig rizottó lett. Fehérborral, cukkinivel (minő meglepetés!), répával, és vargányával... na meg parmezánnal. Hát, élni tudni kell :) Ilyen esős napokon meg... pláne :)

Szombat este van. Nem csendesen, de esik az eső. Egészen kezdem megszokni. Ma az útépítő munkások elég zajosan adták értésemre, hogy tetszik nekik a gumicsizmám- nem is értem, a hippicsizmám kikerült a forgalomból, és ma egy totál egyszerű, fekete darabról volt szó. A munkás "outfit"-emben voltam, ami egy joggingnaciból, polár pulcsiból, és egy mellényből állt, hozzá a hajam lófarokban. Csábosan hangzik, nemde? :) Nem, és nem értettem, mégis mi csábította őket a  "Hogy vagy, jól vagy?"-típusú beszélgetés kezdeményezésére- de valami mégis, és ezzel mély jókedvet ébresztettek bennem. 

Egyébként, az itteni munkások madártollas kalapban nyomják, és ha nem is léderhóziban, de kasztokkal elegánsabban, mint magyar útépítő társaik. Ha munka közben jódliznának is, útikönyvekben lehetne őket mutogatni :)

Harry Potter mánia tört ki rajtam, épp a Titkok Kamráját hallgatom. Még a végén háttértévés leszek :) Finomat főzök vacsira. Találtam hat (!!!!) elfelejtett cukkinit a hűtőben, úgyhogy a vacsi oregánóval, jénai tálban sült fokhagyma, cukkini, répa, mellé fűszeres krumplicsek sütve :) A gyümölcssaláta kész gasztro-orgazmus: mangó, eper, áfonya, cukordinnye, őszibarack...

Ma belevetettem magam egy drogériába szóló ajándékutalvány levásárlásába- már hetek óta égette a zsebem :) Így megleptem magam fagyiszínű körömlakkokkal. Éljen a nyár (muhaha). Bár, vannak fokozatok: pl. nem esett friss hó. Június elseje, örülök neked! :) Már napok óta szimbiózisban élek a hősugárzóval, alvás előtt fél órával pedig melegvizes palack kerül az ágyamba- ooolyan finom meleget csinál, mire ágyba kerülök :)

Kész a vacsim :) SZép estét!

Ma fent a hegyen esett a hó. 

Festői: sötét felhők, alatta havas táj, hóhatárig. Egyébként vasárnapra tényleg havat mondanak. Hát nem Zsófia az utolsó fagyosszent, kérem?! 

Ma sajnos újra fel kellett keresnem öreg barátomat, a doktort. Kétes öröm, hogy az asszisztense még a nevemre is emlékezett, jóllehet, a klientúra olyan 1000-1500 főre tehető... Tüdőgyulladáska nincs, hallelujja. Már két napja nem nagyon tudok ülve se aludni a száraz köhögéstől, úgyhogy nem volt hova halogatni a vizitet, őszinte félelmeim ellenére se :) Ma ügyes volt a bácsi: néhány óra alatt jobb lett a köhögésem, már nem fulladós legalábbis- őszinte öröm :) Igaz, állatira elfáradtam. 

Éppen áfonyát ropogtatok, mangóval. Forró zuhany, olvasás, alvás- még holnap szorgoskodok, és belealszok a hétvégébe :) És sittysutty meggyógyulok. Megint. Most tényleg.