Ma síelni voltunk a gyerekekkel. A mozgássérült gyerekeinkkel. Annyira, de annyira jó volt... imádták, és nagyon ügyesek voltak. Megdöbbentően ügyesek igazából, majdnem még nekem is kedvet csináltak a síeléshez az örömükkel:) Küzdöttek, győztek, és olyanokat kacagtak, hogy öröm volt nézni:) Annyira megható volt számomra az is, hogy míg otthon a mozgássérült gyerekeket foglalkoztató intézmények ilyen programokról nem is álmodozhatnak, mint uszoda, síelés, stb., itt ez megoldott, mert meg akarják teremteni a lehetőséget rá.

Ezen a héten csak egy napos volt a hétvégém, végem is van, mint a botnak, pláne a szombati szülinapi zsúr után... A motivációm ma reggel nagyon világos volt: most hétvégén nem kell mennem szombaton, cserébe :) Nagyon tevékenyek voltunk megint, holnap farsangolunk a gyerkőkkel, és lehet, hogy beiktatok egy hét közbeni bulit is: holnap Faschingsdienstag ( " Farsangkedd"), itt ilyenkor jampi farsangolni. Katharináék mennek, és annyira jó volt kicsit pezsegni szombaton, hogy megeshet, hogy megbirkózok eredendő kielégíthetetlen alvásigényemmel, beérem néhány órával, és kiruccanok:) 

Megyek is, és összekészítem a holnapi mackójelmezemet a gyerekeknek, és a cicát estére... hejehuja, vigalom! :)

( Mindezek után pedig: irány az ágy, a mackó mellé jár egy kis téli álom! :)

Esik, esik, esik. Őrület. Lavinaveszély is van, ma elmagyarázta a kolleganőm, hogyan lehet lavinabiztosan síelni, anélkül, hogy magad is okoznál egyet. Nekem mondjuk mondhatja, a síelés alaptechnikáit sem ismerem, nemhogy a "hogyan ne okozz lavinát?" mesterkurzust érteném...:D Bár a héten jópár volt, halálesetekkel, úgyhogy ez a helyi specialitás, úgy tűnik.

Őrült idő volt a héten egyébként: hol esett a hó, ahogy a csövön kifért, hol rá egy órával elolvadt a fele. Meg tavaszi madárcsicsergés, napsütés. Hát csoda, ha a hetet meghatározó életérzés a tavasz volt? Najó, a tavaszi zsongás, őrület, és fáradtság...:) Az ideális munkakapcsolat alapja azt hiszem az, hogy nem szabad ugyanakkor "használhatatlan vagyok ma, hagyj békén!"- fázisokba keveredni. És tök jól játszottuk ezt a héten Katharinával: hol én akartam naponta tízszer magyarul beszélni vele, hol meg ő felejtette el, hogy a gyerekek csak egy óra múlva mennek haza... :D De sohasem egyszerre. Így aztán mindig túllendültünk a problémákon, na meg, magunkon:)

És fő a paprikás krumpli...:P És már csak holnap kell egy kicsit munkálkodni, aztán este szülinapi vacsi Kufstein-ban, és tánci-tánci....:) hejehuja, vigalom. 

Szép hétvégét!

Egy nagyon kedves barátom kérdezte tőlem néhány hete, hogy ugye lesz hó, mire jönnek ide síelni. Kinéztem az  ablakon, akkor már jópár hete locspocs, rusnya idő volt. De gondoltam, ez nem maradhat ennyiben, így megígértem neki, hogy megrendelem addigra Holle anyótól. Tegnap jöttek, szombat este nem elkezdett havazni?! Boszorkánypálya, haladó szint.  És csak esik, esik, esik, most már olyan jó 30-40 centi esett. 

Érdekes, ahogy mostanában fergeteges gyorsasággal ér el hozzám minden, amire vágyom, vagy szükségem van. Jó érzéssel tölt el, és megtanított annak a felelősségére is, hogy tudni kell jól kívánni, mert amire vágysz, az végülis elér téged. 

Ma voltam csavizni Wörgl-ben, csináltattam talpbetétet, és olyan 10 éve is volt egy ilyen próbálkozásom, akkor egy komáromi kis magánrendelőben számítógépes rendszerrel vettek talpmintát, és az alapján készítették el a betétet. Ausztria, 10 évvel később: puha PVC-lapra kellett állnom, és majd szerdára készül el... high-tech, nem? :)

Ja, és mindig, mindig találkozok ott magyarokkal. Vicces. Bár sajnos még soha egyik sem váltott ki nálam szimpátiát, még minimálisat se, így nem esett meg velem, hogy bárki is könnyes örömmel a nyakamba szakadt volna, hogy jajj, te is magyar vagy.

Külföldön néha jó érzés úgy beszélni, teljesen fesztelenül, olykor kissé vállalhatatlanul sajátjaiddal, hogy tudod, nem érti senki, és ezért szabad. Vicces, amikor én mégis értem őket, amikor megbeszélik, hogy "ja, nézd, olyan bakancsot akarok venni, mint a csajnak van..." :) Mondjuk, igaz, ami igaz, olyat akarhat is, mert minden pénzt megért, imádom azt a cipőt:) Ja, és ma végre, megértettem egy törzsi odavetést. Elengedtem a hóbuckák között egy hölgyit, és először nem fogtam fel, amit mondott. Itt egy mondat is egy szónak hangzik sokszor. És aztán megértettem. " Hogy neked milyen király sapkád van".... Annyira örültem, de tényleg:) 

És, végre betört az életembe a nadrágokban való gazdagság is. Már hónapok óta vadásztam újakra, mert a régi kedvenceim sajnos már nagyon is régi kedvenceknek tűnnek. És ma hármat is találtam, ami csinos a popsimon, a lábamon, és úgy egyáltalán. Iszonyúan örültem, nálam a nadrágpróbálás- és vásárlás magas hisztifaktorú esemény, és nagyon ritkán találok magamra jót. De ma:) És Katharinának is találtam ajándékot szülinapjára: egy aventurin karkötőt. Gyönyörű kis darab.

És ma pihi, délutáni beautysleep, manikűrözés, filmnézés, kuckózás... Semmi munka, semmi nagy dolog. Juppié:)

Jó reggelt! :)

Velem együtt Holle anyó se töltötte pihenéssel az éjszakát. Bár míg én 3 körül azért mégiscsak elaludtam, ő szorgosan tovább rázta a dunyhát... gyönyörűen esik a hó!!!

Van egy blogos verseny, amiben a kis mandulaoldal is elindult. Óriási örömömre 15-en szavaztak is már rá, tehát akár már lejátszhatnánk egy focimeccset is, köszönöm!! 

Így a blogom a 93. helyen áll jelenleg, az első 50 helyezett pedig "döntőbe" kerül. Ha még nem tettétek meg, és van hozzá kedvetek is meg szándékotok is, akkor az alábbi linken szavazhattok:

http://bloggerina.nlcafe.hu/termek/indul-a-mandula

Szép, hóeséses, békés-léleksimogatós vasárnapot!!:)

Habcsók

Nem utolsó területe a nyelvtanulásnak a bevásárlás.

És néha munka után kikapcsol a lődörgés, nézelődés. Azt már megszoktam, hogy Pesten baromi furán néztek rám néhaaz eladók, amikor elolvasgattam a termékek összetevőit, származási helyét, egyebeket. Gondoltam, Tiróliába már betört a tudatosság vásárlás terén, de nem, itt is megcsodálnak néha. 

Nade, nézelődés közben, ma a következő gyöngyszemre bukkantam: Pusztasalat. Így, sz-szel. Hogy mi az? Csalamádé... 

És a fagyasztottak között "Pusztagemüse" nevezetű párolt zöldségkeveréket is találtam, bár ez nem csalamádé ízű:) És még azt hittem, a "débrécéni" lesz a kulináris poénok csattanója. Hát nem.

A "puszta" egyébként varázzsal bír errefelé, mert bár a kolleganőm nem nagyon vágta, milyen is Magyarország, de aztán eszébe jutott a "Puszta", és csillogó szemmel mondta, mennyire szeretne látni olyan lovasokat, akik egyszerre két lovat hajtanak, satöbbi... Megmosolyogtatott a középkori szexepil, de végülis aranyos vágy, így hát nem döntöttem romba a fantáziálgatását azzal a ténymegállapítással, hogy azért a Hortobágyon se jár minden pasi vágtató ménes hátán, szexin kigombolt fehér gyolcsingben, dagadó izmokkal és pödört bajusszal.

A másik érdekesség, hogy itt valamiért a Pepsi vagy egy százassal olcsóbb, mint a Coca cola... lehet, hogy az osztrák tesók többet tudnak? :)

És ma vettem is egy üveggel. Hoppá. Nagyon ritkán iszok kólát, viszont mikor megkívánom, nem szoktam különösebb morális ingoványokba gabalyodni miatta, nem csinálok ügyet belőle. De azt sose felejtem el, hogy egyszer filozófia órán a rektor kiszólt az előadás közben, hogy ez az, és igyuk csak ezt a lónyálat... :D Annyira kellett nevetnem, kiszúrta a "legnemtipikusabb" embert a kólaivás ócsárlására, és annak morális hátterének megvitatására. Ráérzett. Egyébként azt gondolom, hogy nem is feltétlen az a káros, hogy néha-néha megeszünk egy hamburgert kólával, de az már biztosan az, ha ezt olyan gondolatokkal tesszük, hogy "jaj, ez egészségtelen, mennyi kalória, milyen mű, csak most az egyszer, blablabla". És lehet róla vitatkozni, hogy túl nagy jelentőséget hagyok-e a gondolatok varázshatalmának, de most így látom:) 

És végre, végre szombat. És képzeljétek: ESIK A HÓÓÓÓÓ!!!  (Már napokkal ezelőtt rendeltem meg kedves barátaimnak Holle anyótól, és lám: meg is érkezett időben. Köszi!)

Mostanában fülembe csengenek nagymamám szavai, amikkel gyerekkoromban próbált rendszerető, jobb belátásra bírni. Nem mondhatom, hogy én lettem volna a legjobb alany erre, önfejű és szabadszellemű gyerek lévén. Ha valaki azt mondta nekem, csinálj rendet, még ha magamtól meg is tettem volna, akkor már biztosan nem, vagy nagyon nem szívesen :) Mostanában a húgom próbálkozik velem, sajnos szintén nem sok sikerrel. A rendről alkotott fogalma mindenkinek más, én talán kicsit antipedáns vagyok, Hundertwasser mondata, miszerint " Die gerade Linie ist gottlos", nálam teljesen a szívem közepébe talált. Tisztaság, az kell, fontos nekem. A rend, az meg egyéni:)

De ezen a héten, ma már másodszor gondolkodtam el azon, hogy talán van valami az ő életszemléletükben. 

Az első alkalom, amikor felderengett előttem valamiféle belátás, tegnapelőtt éjjel történt. Náthásan, hullafáradtan, bebújok az ágyamba... majd sikítva ugrok ki, mert a talpam alatt egy hájas, műanyag, ide-oda hintázó izét éreztem. Kellett 2 másodperc halál pánik a sötétben, mire rájöttem, hogy a melegvizes palackot előző estéről az ágyamban hagytam. 

Ma pedig, mikor este hatkor hazaértem egy nagyon nagy bevásárlószatyorral, és végkimerülés előtt állva a kanapéra omlottam, elszörnyedve néztem a tetemnek látszó valamit a kis asztalkámon. Aszott volt, görcsös, és sötét. Szerencsére bátor lány vagyok, és megnéztem közelről. A délelőtt megkezdett fél fügém várt türelmesen és hűségesen rám.

Tehát azt hiszem, ha nem is mondhatom el, hogy extrémsportokkal hajszolnám az adrenalint, a magam módján azért mégiscsak gondoskodom a betevő napi izgalomról...

Sosem gondoltam, hogy ez lehet a blogolásból. Nem minden sztárallűrtől mentesen a következőket szeretném tisztázni:

1. Jól vagyok.

2. Nem fáj a derekam.

3. Van hol laknom.

Nekem itt kint hallani vicces, a családomnak kevésbé az megélni, amikor félinformációkkal találkoznak, hogy pölö jaj, mi van a Zsófival, miért kell már megint költöznie? Jajjajjajj. Dráma a köbön hangvétellel. Azért kell, mert a házinénim egy dinka, nem is a kispályás verzióból, a főnököm pedig sokkal elfoglaltabb és nagyvonalúbb annál, mintsem hogy egy banditával vitatkozzon arról, száríthatom-e a ruhát a szobában, ésatöbbi. Mert nonszensz. Minekokán, a lakás fel lett mondva. Hallelujja, szuper dolog. Van is már helyette olcsóbb is, szebb is. Vivát. Nem dobtak ki, nincs konfliktus a munkahelyen, van szállás a fejem felett, és a világ többi része se omlott még össze errefelé. 

Tehát a blogot kéretik értő olvasással nyomon követni, ha valaki nyomon követi, minden pánikkeltéstől mentesen. És jó lenne, ha nem olyanok tájékoztatnák a családomat arról, mi is történik velem ( ők "valószínűleg" úgyis jobban képben vannak...), akiknek legszemélyesebb infójuk annyi rólam, hogy hogy hívnak. És nem is az a lényeg, ki ismer, vagy ki nem. Bár néha meglepődök a kérdéseken, de azt nyugodtan.

Nem az a furcsa, ha valaki kérdezi, mi van velem, hanem, ha valaki megmondja.... :D 

Köszi.

( Nagymama, minden rendben, te is hallottad?!)

Nos, igen. Átaludtam az éjszakát. Ez már önmagában csodálatos tény:) Azzal együtt pedig, hogy meg vagyok fázva, az elmúlt éjszakákban pedig nyugodtan lepasszolhatták volna nekem a környék rosszul alvói bébijeit bébisintérkedésre, mert simán belefért volna az ébren töltött óráimba... hát, remek!! :) És még csak nem is párnahegyen aludtam, mint eddig. Szerintem még íráson keresztül is átsüt a lelki harmónia...:)

Ma megnéztünk egy lakást. Gyönyörű kilátás van a nappaliból, óriási ablakkal. A szemben lévő ház kis csinifüggönyös, rálátni a templomra, és a hegyekre is a panorámaablakokból. Azt hiszem, szerencsésebb olyan csúnya házban lakni, ami szép szomszédra néz, mint fordítva. Viszont a konyha monumentális háztartásomnak kissé aprócska, plusz a szomszéd ház tűzfalára néz. A háló mini, vécébe illő miniablakkal. Ami meg nem igazán bejövős, hogy a tulaj át szeretné passzolni a bútorokat is, amik közül sok beépített, 2 éves mosógépet, satöbbi, talán nem is pofátlan összegért. De én nem akarok itt saját bútorokat. Olyan ez, mint az elején a vécépapír. Komolyan napokig gyúrtam magam, mire megvettem egy nyolcas csomagot. Nyolc tekercs klotyipapír, az már jövő. Éppen ezért, ijesztő.

Mindamellett, a főni épp azt fontolgatja (ami persze már tavaly júliusban az első ötletem volt, csak elvetette), hogy kiadja nekem állandóra a saját lakását. Merthogy sok a stressz, a munka vele, ha lakatlan, blablabla. Meg hát, ne nézzük madárnak egymást, nyilván anyagilag se mindegy, hogy egész évben lakva van az apartman, vagy csak decembertől márciusig. Igazából szerettem azt a lakást. Amit viszont nagyon nem szerettem, az az alatta üzemelő "bár" volt. A részeg sikítozókkal. Meg a hétórai félperces harangszó, brutális közelségből. Na persze, itt a szomszédot, aki felettem lakik, tudnám néha rohadt krumplival dobálni, amikor vasárnap hajnalban fél hatkor cipőben rohangál a lakásban, amikor mindent úgy áthallani, hogy azt is hallom, ha rezeg az ébresztője. És a lépcsőt is premier plán hallom, ami szintén nem mindig vicces. A másiknál legalább valami távolságérzet volt a zajongókkal, de itt onnan jön támadás, ahonnan sose várom:) Mintha az én lakásomban mászkálnának, dumálnának. Eleinte néha felébredtem, hogy megnézzem, tényleg nem-e az én lakásomban van valaki :)  És a másikban meg ott voltak a muskátlik, a meleg gőz, a mosott ruhák illata, hogy csak le kellett lépnem a konditerembe, vagy ha mosni akartam. És nem kellene bútor. És akkor jönnek hozzám barátok, vagy anyáék, amikor csak akarnak, totál szabadon éldegélnék. 

Hát, mondtam neki, hogy szerettem nála lakni, csak zajos volt. Ha viszont nincs más, akkor veszek egy csomag füldugót csütörtöktől szombatig, és csá. Áprilisig elvileg úgyis maradnom kell, hacsak nem találunk valakit SOS magam helyett. Addig nézelődünk, és ha nem találunk ideálisat, még mindig mehetek vissza Hansihoz.

Könnyebb most remélem lakást találni, mint ősszel volt. Mert olyankor kicsit olyan itt az élet, mint a Balcsin: család a garázsba leköltözik, és minden létező szobát kiadnak. És nyilván, ha hetente annyi a bére egy síapartmannak, mint amennyit én egy hónapban fizetnék ki a lakásért, akkor nem kérdés, kit fogadnak szívesen:) A másik oldal viszont az, hogy nyáron talán 20%-a ha van az vendégforgalomnak, így állandóbb, és nyugisabb bevételforrást jelent egy állandó albérlő. Nem beszélve arról, hogy locsolja a muskátlikat :) 

A mai menü: húsleves. Igazán jól érti a dolgát a kis gyógyerejű: torokgyuszi elment, takonykór még van, de keményen dolgozunk az ügyön: a bacik a tisztulásért, én a teljes gyógyulásért:) 

Boldog delet!

Minden kedves és kedvetlen baktériumnak a szervezetemben azt üzenem, hogy tisztuljanak!!!

( Fő a húsleves, Poirot bekészítve, Bioptron lámpa dolgozik... hajráhajrá.)