Hát egyelőre nem mutat sokat, pedig már majdnem egy órája sül. Mondjuk negyed órája észrevettem, hogy kb. 130 fokra kapcsoltam a sütőt, tehát azért nem nagy csoda.

Gondoltam, kihasználva az így nyert éber óráim számát, írok pár sort. 

Hétfőn feljutottam a hegyre. FEL. Elképesztő élmény volt... olyan ajkam porba hull-típusúan. Nem lehet betelni vele. Illetve de, ez abban nyilvánult meg nálam, hogy fehér trikóban végigheveredtem a virágos, puhafüves hegyoldalon- de mégsem ebben a helyzetben sikerült ultrastílusosan leégni, hanem vélhetően útközben az órával, a táska pántjával, de jól elkülöníthetően látszik még a melltartó-és a trikópánt is. Szexi. 

Ezen kívül beszerzésre került még egy dzsungáriai törpehörcsög élettere is: szép, futkosós-ásós tágas ketrec, alom, szalma, kaja, nasi, tálka, itató... Júliusban érkezik a pöttöm :) 

A munkahét egyre fokozódó "LEGYEN MÁR VÉGRE SZABADSÁG!!!" hangulatban telik mindhármunk részéről, de a gyerekek is becsatlakoztak... kezdenek olyan poénjaink lenni, mint legvaskosabb vizsgaidőszakos mélypontokon. Nade: még három nap. Aztán egy hét lépésrőllépésrementes élet, otthon, édes otthon. Hajdúszoboszló is pár napra, babalátogatás-szeretgetés, búcsú. Jövő héten sűrű online csend fog körüllengeni :-) 

Holnap még vár rám egy csajos este, mozi, vacsi, de főleg soksok dumcsizás... hujjujj :) Utána pénteken még egy utolsó szuszt is kihasználó hosszított nap, majd pakolás, takarítás, viráglocsolás... és még szombaton is dolgozok, de aztán már tényleg illa-berek, nádak-erek... ugrok a szabadságba, meg a piros vonatra!

Megsült a süti is időközben. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.